A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

Tartalomjegyzék

11 évtizedben, tanúbizonyságán! annak, hogy a lelkészek „hű őrzői voltak a nyájnak, melyben a Szentlélek őket vigyázókká tette." Mert a hitélet, a vallásos buzgóság és tanügy emelésére egyes egyházakban templom, iskolák, lelkész- és tanítólakok építtettek, vagy egészen átalakíttattak; a templomba orgona vagy harmonium állíttatott és majdnem minden gyülekezetben, egyházi és vallásos célokra, tetemes anyagi áldozatok hozattak a lefolyt évtizedben. A nagyobb áldozatokat hozó egyházakat most azért nem sorolom fel, mert azok az 1903. évtől fogva évenként beterjesztett esperesi jelentésemben már felsorolva lettek s nevüknek újból felemlítésével különben is hosszúra terjedő esperesi jelentésem még hosszabbra nyúlnék. Csak annyit mondok most, hogy kevés kivétellel egyházmegyénk csaknem minden egyházában, — a lefolyt tiz óv alatt, — történt ós tetetett valami olyan, mely népünk vallásos buzgósága, egyházához hű ragaszkodása és a krisztusi életbeni haladás és fejlődés erősebb jeléül s fényes eredményeül tekinthető. A mondottak igazolására mégis fel kell említenem, hogy míg az 1903-ik évben egyházmegyénkben volt 29 anyaegyház; az 1913. évben van — a mult évben anyaegyházzá és rendes lelkészi állomássá fejlődött Tatabányával együtt, melynek a róm. katkolikusoktól átvett templomát Püspök úr 1912. december 22-én szentelte fel, — 30 anyaegyházunk. 1903. évben volt 27 rendes és 4 segédlelkészünk, 1913. évben van 29 rendes és 6 segédlelkészünk. 1903-ban működött 47 tanteremben 44 férfi- és 3 nőtanító, 1913-ban működött, — az állami