A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

ft ezen ügyben szükégessé vált intézkedés, melyre különben is felhiva lettünk. 2. Az állammali jogviszonyaink és összeköttetéseinkből folyó ügyek között a ref. lelkészek fizetése rendezésének nagyfontosságú ügye, melyet az egyházmegyék, kerületek, az 0. R. L. E és a konvent is folytonosan sürgettek, — hosszas és kínos vergődés után, — a magyar kormány által ma már a legsürgősebben megoldandó kérdések közé soroztatott; amennyiben gróf Tisza István főgondnokunknak a lévai ker. gyűlésen tett kijelentése szerint a magyar kormányt csak a jelen szomorú politikai válságok akadályozzák azon törvényjavaslat benyújtásában, mely a lelkészi fizetések között egyelőre a lelkészi korpótlék kérdését fogja a folyó évi január hó elsejére visszaható erővel rendezni. Hogy pedig ez a javaslat csak a korpótlékok kérdését oldja meg és a lelkészi fizetések fixumával nem foglalkozik, nézetem szerint ez a lelkészi kar jól felfogott érdekében történik és nagyon helyesnek látszik. Mert az kétségtelen, hogy a jelenleg érvényben levő kongrua megállapítás, a legolcsóbb termény és haszonbér árak szerint történt és igen messzemenő jóakarattal, melynek következtében az akkori kongrua megállapításában az akkori olcsó termény és földhaszonbér árak a lelkészi kar javára a legmesszebbmenőleg érvényesültek, annyira, hogy ha ma a lelkészi javadalmak kongrua alá újabban felbecsiiltetnének, igen sok lelkészi állás elvesztené még az E. T.-ben megállapított 2400 koronáig terjedő felbecsléssel is mostani 1600 koronáig kiegészítő kongruáját, Miután a kormány már az előző