A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. július
Tartalomjegyzék
101 az idő kellemetlen voltára is, — a bírságolás alól felmentetnek. 3. Elnöklő esperes a fájdalom hangján emlékezik meg azon súlyos veszteségekről, melyek legközelebbi rendes közgyűlésünk óta egyházmegyénket Kecskemétliy Jenő d.-almási lelkész, egyházi s Barcza Adolf és Gőbel László egyhm. ügyész, világi tanácsbirák elhalálozása folytán érte; kéri a közgyűlést, hogy egyházmegyénk elhunyt oszlopféríiainak érdemöket és emléküket jegyzőkönyvileg örökítse meg. Egyházmegyei közgyűlésünk, midőn a közelmúltban, gyors egymásutánban három jelesét és közügyeinknek buzgó munkásait vesztette el, — fájdalmának és részvétének kifejezést adandó, elhunyt oszlopférfiainak — kik nemes lélekkel harcoltak e földi életben, — érdemeiket és emléküket jegyzőkönyvileg megörökíteni határozza. 4. Elnöklő esperes fájdalmas érzéssel jelenti azon veszteséget, mely közelebbről dunántúli ref. egyházkerületünket és így egyházmegyénket is, de általán véve egész Magyarországi ref. egyházunkat érte, szeretve tisztelt s érdemekben gazdag főgondnoknak, Hegedűs Sándornak 1906. évi december hó 29-én történt gyászos elhunytával. Egyházmegyei közgyűlésünk mély fájdalmának s gyászrószvétének érzetében, a bölcs vezér, a buzgó és nemes keblű, áldozatkész egyházkerületi főgondnok, Hegedűs Sándor emlékét s hervadhatlan érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti.
