A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. július

9 peltnek az egyházmegyebeli lelkészek arckép albumát azon kéréssel, hogy vegye ezt lelkésztársaitól kedvesen és tartsa meg azokat jövőre is nagyrabecsült szives szeretetében. Végül az egyházmegyei tanítótestület nevében, annak elnöke fejezi ki esperes iránt az összes tanítók háláját ós tiszteletét azon óhajjal, hogy a tanítók ügyeit s általán a tanügyet mindég szivén hordozott ünnepelt fórfiú, még hosszú időn keresztül folytathassa áldásteljes működését. Esperes a mély meghatottságtól megindult hangon mond köszönetet Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úrnak, az egyházmegye tisztikarának; a lelkészi, tanítói és a gyülekezetek gondnoki karának s általán az egész egyházmegye közönségének, a nem reménylett ós váratlan meglepetés és tiszteltetésért, a szeretetnek irányában tanúsított ily kitüntető, — esperesi '20 éves és egyházmegyei tisztviselői négy évtizedes hivatalos működését ily maradandó módon megörökítő, — megnyilatkozásáért. Istennek ad hálákat, ki őt eddigi működésében kegyelmével segítette s ő tőle kér erőt és kegyelmet jövőbeni munkálkodásához is — és bár mélyen érzi, hogy éveinek előre haladtával ereje is naponként gyengül, mégis ígéri, hogy míg az örök gondviselés életének kedvez ós hivatalos kötelességeinek megfelelni képes leend, —miként eddig, úgy a jövőben is, — szeretett egyházmegyéjének és ennek minden egyes gyülekezetének ügyeit mindenkor szivén hordozza. Isten áldását kérve magyar református anyaszentegyházunkra, a dunántúli református egyházkerületre, annak tisztelve szeretett