A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1881. május

- IB — Iában nem tetettek, s azok emelkedését vagy hanyatlását meg nem határozhatták. Annyit azonban tanügyünk és az igazgatók érdekében kötelességem kimondani, s nyilvánosságra hozni, hogy hanyatlás sehol és egyetlen tantárgyban sem tapasztalható — nem ügy, kögy az nyilvános megrovás vagy fenyítő eljárásra szolgálna alapul. A körvizsgákrólí jelentések egyhangúlag azt jelentik hogy az iskolák Vezetése, a növendékek oktatása átalában megüti a kivánt mértéket sőt a bőnyi körlelkész határozottan kiemeli, hogy a körebeli iskolák az előtt való körlelkészi idejétől szembetünőleg elütnek, de örvendetes értelemben; a csépi körlelkész pedig azt jelenti, hogy az iskolák szellemi emelkedése s előhaladása, még pedig különösen a magyar nyelvtanban és számban semmi kívánni valót nem hagy fenn. Mely állapot igazolására mutat azon nevezetes körülmény is, hogy a nyári félévben a harmadik osztálya tanítók közé csak 3. u. m. a császári altanitó s a naszályi és héregi tanítók Boroztattak. 2. Számolnom kell arról is, hogy tanügyi jelentésem mért ily későn s nem azon terjedelemben terjesztem be mint az előtt történt, minek oka egyedül a körlelkészi jelentések kimaradása. Én az első beküldési határidőt kitűztem az 1880-ik évi Julius 15-ére a mikorra egyetlen egy sem érkezett be, később és pedig az Aug. 26-iki gyűlésig bekiildetett 3, ezek közül is egy hibáson; belőlök tehát nevezett gyűlésre jelentésemet beterjeszteni nem lehetett. Az egyházmegyei gyűlésen személyesen felszóllitám az elmaradottakat, később hivatalos levelemben is felhívtam azon nyilt megjegyzéssel, hogy a felelősséget reájok hárítom, s a mocsai és duna-almási körlelkész t. Mészáros Károly és t. Kecskeméti Jenő urak még malg sem küldték be. A tarjáni is mint felebb említem — hiányos levén — összeállításomat csak azon adatok nyomán terjeszthetem hát elő, a mint azt a mult év aug. havában a főt. egyház-kerület tanügyi bizottsága elnökének beterjesztettem. Nevezetesen: Az egyház megye 31. egyház községében 45. tanteremben tanított 45 tanitó ezek közül 32 rendes 10 ideiglenes 3 segédtanító, kiknek száma a nyári félévben ugy változott, hogy az ideiglenesek száma 4-re apadt, mig a segédeké egyel szaporodott — közülük 16—1868 előtti, — 19 okieves, 10 pedig nem okieves s ezek Bokod, Környe Szend kivételével mind a kiszabott tanterv és rendtartás szerint vezették az iskolai oktatást.