A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. szeptember

És végül a Mindenható céljait fürkészve, meg kell azt is látnunk, hogy Kormányzóhelyettes Urunk hősi halá'ával az Ür lelkeket megrázkódtató figyelmeztetést is küldött minden hazá* ját szerető és azért aggódó magyarnak. Kormányzóhelyettes urunk földrezuhanó gépe, mint minden nagy nemzeti csapás, Istennek azt az üzenetét írta az égre, hogy mi magyarok ne vár* junk további súlvos nemzeti megpróbáltatásokat, hanem vitéz Horthy. István szent áldozatából értsük meg azt. hoev a nemzet és haza szolgálatáért mindenünket, akár életünket is fel kell ál* doznunk, — a haza szolgálatában tökéletesen egyeknek kell len* nünk, a haza és a nemzet érdekében a nemzeti egységet most már múlhatatlanul meg kell teremtenünk, még pedig gondolkodás nélkül azon az úton, melyet nekünk magyaroknak Istentől hiva* tott és a csapás által legjobban sújtott vezérünk, a Kormányzó Ür kiielöl. Talán nem tévedek, ha e téren a Főméltóságú Ür felfogását, amely kell, hogy a mi felfogásunk is legyen, a követ* kező szavakban foglalom össze: Tiszteljük egymás lelki berendezettségét, amely végered* ményben mindnyájunkban csak a magasságos Üristen körül csoportosul

v — más meggyőződésen lévőkkel szemben állítsuk fel és fogadjuk el azt az elvet, hogy »minél hívebbek vagyunk önmagunkhoz, annál közelebb jutunk másokhoz«. így lássuk meg a nagy nemzeti csapásban Isten akaratát és így vessük annak alázatos lélekkel alá magunkat! Indítványozom, hogy Kormányzóhelyettes Urunk emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben, a Kormányzó Ürnak pe* dig alattvalói hódolattal fejezzük ki mélységes részvétünket és hűséges ragaszkodásunkat! Nagytiszteletű és tekintetű Egyházmegyei Közgyűlés! Az esperesi jelentés megjelenése óta Isten akarata elszólí* totta közülünk egyházmegyénk számvevőjét, a szomajomi gyü* lekezet lelkipásztorát, Somogyi György n^gytiszteletű urat. A megboldogultat családján és gyülekezetén kívül ennek az egy* házmegyének lelkészi és világi papsága mélységes fájdalommal és §zívéből gyászolja. Gyászoljuk és siratjuk benne a tetőtől*talpig egyenes lelkű, igaz magyart, a leghűségesebb és legmegbízhatóbb barátot, a derűlátó, örökké jókedvű embert, a tisztafejű és gyors gondolkozású, elhatározásra, tettre és munkára mindig kész egyházi munkást, a melegszívű, gondos családapát, s a hivatását lelke legmélyéig átérző, egyházi funkcióira mindig lelkiismerete* sen és imádsággal készülő lelkipásztort. Szívünkben emelünk neki emléket; — annak, aki a szíve tel* jességével szeretett mindnyájunkat, szívünkben készítettünk szál* lást. Működését örökítsük meg jegyzőkönyvünkben, a gyászoló