A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. szeptember

— 34 — rege. Lelkileg számukra sokszor nagyon is idegen, még jó hogy nem ellenséges légkörben kell naponként hordozzák annak a terhét, hogy evangélomi hitük miatt másodrangú tanulóknak tekintik őket. Testileg kimeríti őket a nagy távolságról vonaton való iskolába járás. Lelkileg rájuk nehezedik a vallási kisebb* ségi sorssal járó állapot- Milyen sokat, sokszor mindent jelent, ha azok a gyermekek vallásoktatójukban szerető,, melegszívű pásztort.,sondos lelki nevelőt találnak, akinek nem teher a vallás* oktatás, hanem a lelkekért égő felelősségérzettel hajol le a leg* kisebb báránykához Is és valóban pásztori szeretettel gondozza őket, hordozza örömüket és szomorúságukat. Amikor az elmúlt iskolai év folvamán látogatásaimat vé* geztem, vagy a beérkezett jelentéseket tanúlmányoztam át, min* dig ilyen vallásoktató pásztorokat kerestem. Isten iránti hálával jelenthetem, hogy a vallásoktatás áldott munkája az elmúlt is* kolai évben általában zavartalanúl folyt mindenütt és örömmel láttam, hogy a , nem református jellegű iskolákban tanuló fiaink és leányaink lelki nevelése és gondozása egyre fokozódó felelősséget mutat a vallásoktatók részéről és az élet nehéz har* cára készülő ifjúságunkat hűséges buzgósággal igyekeztek lelki fegyverzettel ellátni és Isten oldalára állítani. Az iskolai év folyamán végig látogattam Szigetvár, Csurgó, Barcs, Nagykanizsa és Kaposvár közép* és elemi iskoláit. Min* denütt jólesően állapíthattam meg vaílásoktatóink odaadó, hű* séges és eredményes munkáját. Mindenütt a konvent által ki* adott tanterv a'ap ján folyt a munka. Eltérést -csak az egyházi éne* kek tanításánál tapasztaltam,, mivel néhány helyen a vallásokta* tók »saját« összeállítású tervezet szerint tanították az énekeket. Mindenütt felhívtam a figyelmet a konventi tanterv pontos be* tartására. Múlt évi jelentésemben javaslatot tettem a szórványbeli gyermekek fokozottabb mérvű lelki gondozásának előmozdí* tására. Ezt Kaposvár meg is valósította, amennyiben 1942 január 6*tól február 22*ig az összes szórványbeli iskolás gyermekeket, számszerint 20*at, bevittek Kaposvárra, erre az időre átíratták őket a helybeli állami elemi iskolába és a gyülekezeti házban a hívek bőséges adakozásából testi*lelki gondozásban részesítették. Egyik diakonissza és a szórványgondozó segédlelkész állandóan velük volt. Különösen gondot fordítottak arra, hogy vallásunk tanításait és egyházi énekeinket jól megtanulják. Az eredmény meglepően örvendetes volt. Ezen aránylag rövid idő alatt nemcsak a gyermekek nyertek határozott vallási öntudatot, hanem rgjtuk keresztül a szülők is lelkileg sokkal