A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

- 15 kívánja az iskola benépesítését, majd ennek következtében a gyülekezet gyarapodását biztosítani. A konkrét esetekkel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a minél nagyobb megfontoltsággal és minél sürgősebben végrehajtandó telepítés a mai helyzetben egyetlen orvossága iskoláink, de velük együtt gyülekezeteink halálos betegségének. Az iskola átadása nem megoldás, csak egy árnyalattal enyhébb a végső eltemetkezésénél. A felelős vezetők — lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, de maguk az egyháztagok is — keressék meg a módját a telepítés végrehajtásának. Ha nincs hozzá föld, mint halljuk több felől, minden községben van szükség pásztorokra, csőszökre, kisbíróra, levélhordóra, harangozóra, iskolatakarítóra s a legtöbb helyen már ezekre a szolgálatokra alkalmazható lenne néhány népes család, akiknek gyermekei már pótolnák a tanulók létszámát. A tanítóhiány remélhetőleg átmeneti baj és nem a mi egyházmegyénk sajátos baja, mert országszerte mutatkozik Egyik oka a tanítóképzés korlátozása, ami már a tanító bőség idején is elhibázott intézkedés volt. Másik oka a nyolcosztalyú népiskola emberfeletti terhe egytanítós iskolában. A nyolc osztály bevezetését osztatlan iskolában szintén elhibázott intézkedésnek kell tekinteni, mert nyolc osztály vezetéséhez egy tanító mindenképen kevés. Az államnak kellett volna gondoskodni arról, hogy a nyolcosztályos iskolában legalább két tanító alkalmaztassék. Emberileg érthető, ha az elviselhetetlenül túlterhelt tanítók menekülni igyekeznek a nyolcosztályos osztatlan iskolából és a kezdők ilyen helyre nem is pályáznak. Harmadik ok a kezdő tanítói fizetés alacsony színvonala Adott esetben egy fiatalember inkább marad vaskereskedősegéd, ahol átképzés után elhelyezkedett, minthogy elfoglalja a neki felkínált tanítói állást egyházmegyénkben. Negyedik ok a kántori díjazás beszámítása a tanítói fizetésbe, miáltal a kántori fizetést az állam elvonta a kántortanítóktól és így a kántori szolgálat egy nem kívánatos díjtalan terhes szolgálattá vált. Ötödik ok a tanítói szolgálat kellő értékelésének hiánya, ami — bár egyházmegyénkben szórványosan — többféléképen nyilatkozik. Ide tartozik a tanítói illetmények hiányos, vagy nem megfelelő minőségben való kiszolgáltatása, az iskolaépületek és tanítói lakások karbantartásának elhanyagolása, az egyházi tisztviselők között nélkülözhetetlen testvéries jóviszony megbomlása. Utóbbi esetben, ha lelkipásztor és tánító között viszályok támadnak, részemről az egyenlő kötelezettségek megállapítása mellett elsősorban lelkipásztortársaimat teszem felelőssé, mert mint a gyülekezet lelki vezetőinek, nekünk kell megtalálni a módot a békés, testvéries együttműködés biztosítására, vagy — ha erre saját hibánkon kívül nincs mód — a végső konzekvenciák levonására. Mindezek az okok hozzájárulnak a