A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— XL XXXII — ges munkát egyre fokozódó hűséggel és felelősségérzettel vé* gezték a vallásoktatók. Sajnos, néhány helyen a nagy távolság és fuvarkö'tség hiánva miatt maradt el a vallásoktatás és bizonyára vannak tanulók is, akik még nem szerepelnek nyilvántartásban. Ezeken a bajokon csak úgy lehet segíteni, ha az egyik egyházközségtől messze fekvő szorvánvt hozzácsatoljuk egy másik közelebbi egyházközséghez, ha a vallásoktatók számára megfelelő összegű fuvarköltséget biztosítunk és ha több felelősségérzettel, fáradságot nem kimélő áldozatos buzgósággal indulunk a századik báránykák felkutatására és megmentésére, addig, amíg nem késő! Szerény elgondolásom szerint és a gyakorlatban is eredményesen kipróbált megoldás alapján bátrak vagyunk azt a javaslatot tenni, hogy olyan egyházközségekben, ahol a távoli szórványok területén alig 1—2 református gyermek jár idegen jellegű elemi iskolába, azokat a tanulókat az iskolai év folyamán egy alkalmas időszakban 6 hétre, vagy ősszel és tavasszal egv-egy hónapra vigyék be az anyaegyházközség egy egy családjához, akik önként, szíves szeretettel vállalják a gyermekek teljes ellátását, s az alatt az idő alatt naponkint lehetne ezeket a gyermekeket vallásoktatásban részesíteni, hogy iskolai mulasztást se kövessenek el, esetleg átíratni az egyházközség ref. iskolájába, naponkint mehetnének templomba, s általában jól ki lehetne használni az időt arra, hogy református hitünket megismerjék és abban megerősödjenek. Természetesen ezt a megoldást csak olyan helyeken javasolom, ahol a vallásoktatásra való kijárás leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Ez a megoldás lelkiépülést jelentene a gyermekeken keresztül a szülők számára és kedves szolgálat volna a gyülekezet áldozatos tagjai részére is. A középiskolákban akadálytalanul és igen szép eredménynyel folyt a vallásoktatás és lelki nevelés. Már nehezebb volt a helyzet az elemi és továbbképző iskoláknál. Bár ezeknél is örvendetes javulás, haladás tapasztalható az előbbi évekhez viszonyítva. A csurgói lelkipásztor ismételten kéri, hogy Gyékényesre egy missziói segédlelkész helyeztessék, mert csak így oldható meg a Csurgóhoz tartozó több szórványbeli gyermek vallásoktatása. Ez idő szerint ezek a tanulók evangélikus vallásoktatásban részesülnek.