A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. április

— 5 1. A kaposvári egyházközség gyülekezeti házának nagytermében összegyűlt közgyűlési tagok előtt a XC. zsoltár 1. és 2. versének eléneklése és a kolosséi levél 3. része 12—17. verseinek felolvasása után Izsák Aladár hivatalára legidősebb lelkészi tanácsbíró espereshelyettes a következő megható imádságot mondta: Felséges Isten, mennyei édes Atyánk ! Mielőtt tanácskozásunkat megkezdenénk, azzal a bizodalmas könyörgéssel borulunk eléd, hogy légy segedelmünk ez alkalommal is. Talán sohasem éreztük ennyire gyarló, erőtlen voltunkat és talán sohasem láttuk ilyen tisztán, hogy nálad nélkül semmi jót nem cselekedhetünk, Kérünk azért, segélj meg bennünket a Te Lelkednek mindenre elégséges kegyelmével. Adjad nekünk a megnyugvásnak a lelkét, hogy amikor egy kedves arc örökre eltűnt az életünkből, egy jóságos szempár sohasem mosolyog többé reánk, egy szerető és igaz szív dobogása végleg megszűnt, egy hűséges barát, vezér és oszlop összeomlásával oly sokat vesztettünk, tudjunk belenyugodni a Te bölcs végzésedbe, tudjuk megőrizni áldott emlékét, élete fénylő példáját és győzedelmes hitünk, diadalmas reményünk lássa, nyerje meg őt ott, ahová előttünk elköltözött, a Te örökkévalóságod üdvös világában... Óh, adjad nekünk először a megnyugvásnak a lelkét 1 És adjad nekünk, Uram, a békességnek lelkét — a földiét is, hisz megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt, — a a krisztusiét is, melyet Ő nem úgy ád, mint a világ adja, de amely könnyes veszteségek, sóhajok, csapások, vészes zivatarok éjszakáiban is boldog csendességgel pihen édesatyai kebleden. Adjad nekünk a bölcsességnek a lelkét, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és rossz, igaz és hamis, nemes és nemtelen között, a Te igazságodnak ösvényein járván szüntelen. És adjad minekünk végül a szeretetnek lelkét, mely türelmes és nem irigykedő, nem cselekszik sem álnokul, sem éktelenül, — nem keresi csak a maga hasznát, — nem gondol gonoszt, mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél és el nem fogy soha. E remény, e hit, e szeretet hármas kötelével kapcsolj magadhoz bennünket, gondviselő édes Atyánk, hogy aztán minket Tetőled sem öröm, sem bánat, sem nyereség, sem veszte-