A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. április

— 13 HALKA SÁNDOR esperes 1884—1941. Emlékbeszéd a belsősomogyi egyházmegye 1941. április 3-án tartott rendkívüli közgyűlésén. Egyházmegyei közgyűlésünkre fájón nehezedik rá a súlyos veszteség: hiányzik közülünk az első, akinek mosolygó arca, jóságos tekintete végigsimogatott ilyenkor mindnyájunkat. Robusztus izmos alakja erőteljes oszlopként emelkedett ki, melyen szilárdan, biztonsággal nyugodott 92 gyülekezet gondja, jobb jövőjének munkálása. Egész lényén kiegyensúlyozott szellemi és testi erők gazdagsága, okosság, jóság és szeretet ömlött végig. Ezt a mostani első alkalmat, amikor ő nincs már közöttünk s ott csillognak még szemeinkben a nagy veszteség égő könnyei, szenteljük Halka Sándor áldott emlékének! Nézzünk végig élete folyásán, lássuk ki volt, miféle szolgálatokat végzett, milyen lelkülettel forgolódott közöttünk? Halka Sándor 1884. március 18-án született Hedrehelyen Halka Mór körjegyző és Mayer Ilonka szülőktől. Elemi iskolába is itt járt szülőföldjén Orbán István tanító vezetése alatt. Kiváló tehetséges, élénk és barátságos gyermek volt, akire ma is nagy szeretettel emlékeznek vissza iskolatársai. A dombos, völgyes, erdős, változatos szép határban sokat játszott, szórakozott velük. A „Látópart", „Malomsiirü", „Huszárköz", „Soltrasarok" gyakran látta kedves játékaikat, kirándulásaikat. Nagyon mélyen belevésődött lelkébe szülőföldjének szép határa, gyermekkorának sok édes emléke. Még a legutóbbi években is élénken, jókedvvel gondolt vissza mindenre. Nagy öröm volt számára, amikor néha egyházlátogatása alkalmából találkozhatott régi ismerőseivel, fel-felkereste tanulótársait.