A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. április

— 9 ­vári lelkipásztor, egyházmegyei lelkészi jegyző, a csurgói gimnázium részéről Bodó Jenő helyettes igazgató, a testvér evang. egyházmegye nevében Horváth Lajos esperes, az egyházmegye tanító­sága nevében Lőczy Lajos egyesületi elnök, Cso­konyavisonta nagyközség nevében Bartalís Béla főjegyző búcsúztatta a megboldogultat. Közremű­ködött az erdőcsokonyai egyházközség és a csur­gói gimnázium énekkara. A temetőben a szertar­tást dr. ikafalvi Farkas Béla látta el. Tudomásul szolgál, 10. Olvastatott özv. Halka Sándorné úrnőnek az egyházmegyei közgyűléshez intézett következő levele : Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Amikor ezen a rám nézve nagyon nehéz és szomorú na­pon összejön az egyházmegye, hogy az én felejthetetlen édes jó uram emlékének áldozzon, lélekben én is ott vagyok s mig hullatom a fájdalom könnyeit, lelkem előtt két kép vonul el, egy igen boldog s egy nagyon fájó emlékezés. Látok egy majdnem két év előtti képet, egy ujjongva, sze­retettel éljenző egyházmegyét, látom az ő szelid, jóságos arcát, szerény, kedves mosolyát, amint felemeli kezét és hang nélkül mondja: elég-elég az ünneplésből, a szeretetből ennyit én nem érdemlek meg. S látok egy virággal boritolt sötét koporsót. S mig hull a szívem vére úgy érzem, nem birom tovább s égre tekintek ir­galomért, látok egy pillanatra sok könnyes férfiarcot, hallok sok siró zokogást s úgy érzem az ő lezárt szeméből is alá csor­dul a könny: nem, ezt nem tudtam, soha nem gondoltam, hogy ennyire szerettelek! S az a lecsukott szem a lezárt koporsón keresztül is rám néz s az a lezárt ajak szól hozzám, hallom, amint mondja: te tudod legjobban, életemnek társa, hogy én jóságért, szeretetért soha adós nem maradtam, most az Ur lezárta az én számat, szólj majd helyettem is. Mond el, amit és bucsuzásul már ré­gen megírtam, de nem mondhattam el, hogy: .én azt a nagy és szép bizalmat kiérdemelni — úgy érzem nem tudtam soha, bár gyarló és fogyatékos erőimmel törekedtem rá. Meghálálni azonban mindig igyekeztem azzal a szeretettel, amelyet annak

Next

/
Thumbnails
Contents