A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. augusztus

dog és dicső Magyarország, hisz csonka ország nem ország, egész Magyarország mennyország. Oh, szánd meg Isten a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart, Tengerén kínjának, Balsors akit régen tép, Hozz rá vig esztendőt, Hisz megbűnhődte már e nép R multat s jövendőt. Rmen. 2. A közgyűlési tagokhoz egyházmegyei gondnok úr a következő megnyitó beszédet intézte; Nagytiszteletü Esperes Ür ! Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Most 26 éve volt szerencsém először az Önök megtisztelő bizalma folytán az Egyházmegyei Közgyűlés elnöki székét elfoglalni s Önökhöz e helyről keresetlen szívből jövő szavakkal pár szót intézni. Akkor, mint még lelkesedő, tettrevágyó, egyháznak és hazának javára munkálkodni akaró fiatalember tettem ezt — s most 26 év multán hosszú betegségemben meggyengült erőben, hajlott koromban, de ugyancsak lelkes szívből akarok Önökhöz huszonhatodszor, nem lehetetlen utoljára néhány szót intézni! Mennyi különbség és mégis mennyi hasonlatosság van a mult és a jelen között. Akkor is fekete volt Európa égboltja és közvetlen közelből fenyegetett bennünket az az eredményében akkor kiszámíthatatlan kataklizma, mely dacára, hogy a hosszú háborúban hadseregünket sohasem verték meg, mégis a fronton lévő katonák lelkét megmételyezi, ellenséges propaganda hatásaként kihullott kezünkből a fegyver s mi halálra ítélve, szétdarabolva a földre sujtattunk. Most is felleges Európa égboltja, de ma már nem állunk elhagyatottan, egyedül hagyva, hanem támogat bennünket a két nagy erős, győzelmes tengelyhatalom, a német és az olasz s ez mindenesetre reményekre jogosít bennünket, hiszen a felvidéki vármegyék és a ruthén föld visszacsatolása Szent István birodalmához, már az ő hathatós támogatásuk eredménye volt s most tán csak napok vá-