A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. augusztus

- XII és dr. Tóth Endre theológiai tanárt, akik hiterősítő-eíőadásaifckal tették felejthetetlenné ezeket az alkalmakat. Illesse őket a köszönet, az elismerés szava ! Amikor elismerem ezen összejövetelek (konferenciák) nagy jelentőségét, áldásos voltát, ugyanakkor nem hallgathatom el azt a — hiszem, mindenki által helyeselt — megjegyzésemet, észrevételemet, hogy a különféle konferenciák vasár- és ünnepnapon való tartását helyeselni nem lehet. Előfordulhat, hogy egy ilyen vasárnapon tartott összejövetelen 10—12 szomszéd gyülekezet lelkészei, tanítója jelen van s odahaza bizonyára fogyatkozás van az istentisztelet körül. Ugyancsak nem tudom elhallgatni azt az érzésemet sem, hogy mintha-mintha túlzásba esnék egyházi életünk ezekkel a konferenciákkal. S nem tudom elhallgatni azt az érzésemet, gondolatomat sem, hogy mi lenne akkor, ha nem többször, csak egyszer egy évben rendezne minden lelkészi kör, egyházmegye, egyh. kerület, szóval ekképen az egész egyetemes egyház egy u. n. »néma konferenciát" (a néma bálok és teaestek analógiájára), természetesen — és erre teszem a hangsúlyt, — bizonyos meghatározott, az egyébkénti uli- és jelenlétiköltségek bizonyos hányadát kitevő összeg beküldése mellett. Vájjon nem lennének-e a néma konferenciák mégis beszédesek ? Teszem azt: egy a nyomorúságos helyzetben lévő, nem is olyan régen még a „megélni kevés, meghalni sok" évjáradéku özvegy lelkésznék javára, felsegítésére rendezett néma konferencai nem beszélne-e emberi jóságról, irgalomról, cselekvő, segíteni kész szeretetről ?! Az elmúlt féléves télben, amikor a faár emelkedés folytán a legalacsonyabb osztályú özv. évjáradék egy havi összege kellett egy öl fára: nem esett volna-e jól egy 3—4 árvával hátramaradt özvegynek egy ilyen néma konferencia adománya? Ennek a néma gyermeknek, illetve beszédnek az anya megértette volna a szavát! Avagy, ha nem akarunk némák lenni, beszélhetünk is, de akkor a sziv beszéljen a száj helyett! Nagyon kérek mindenkit, ne értse félre szavaimat, legkevésbbé az egyébként sokra értékelt konferenciák haszna, jelentősége iránti animozitást ne tulajdonítson azoknak. Csak az a biblia ige forgott elmémben e rész Írásakor, hogy aki az övéiről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alábbvaló. Igen, beszélgessünk, értekezzünk, tárgyaljuk meg a fontos