A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

- 70 anyaegyháznak az évszázados gyakorlat és szokásjog alapján. Egyházmegyei közgyűlés a kérést nem teljesíti, Rinyaujlak leány egyházat nem csatolja el Somogyvísonta anyaegyháztól, mert az anya- és leányegyház között századok óta tényleg fennálló jogviszony az egyházi I. t.-c. 18. §-a értelmében törvényesnek tekintendő, amit egyoldalúan egyik fél sem szűntethet meg a másik akarata ellenére, s viszont magának az elcsatolásnak szükségét egyházmegyei közgyűlésünk sem látja fennforogni. Az anyaegyházközség presbitériuma által felhozott érvek — t. i. hogy a lelkipásztor a gondozásért megállapított járandóságát kevesli, hogy a leányegyházközség az anyaegyházközség fenntartásához semmivel sem járul és hogy a leányegyházközség postája, vasútja, távirdája, telefonja, körjegyzője, anyakönyvi hivatala és szülésznője Erdőcsokonyán van — mind nem teszik indokolttá a jelenlegi törvényes beosztás és jogviszony megváltoztatását különösen akkor, amikor Rinyaujlak mégis csak legközelebb van Somogyvisontához. Ezek alapján tehát egyházmegyei közgyűlés a kérelem teljesítését elutasítja. 127. Nagyatád fiókegyház beterjeszti az 1939. évvel kezdődően új adókulcsát megerősítés és jóváhagyás végett. Egyházmegyei közgyűlés a szabályszerűen felszerelt kérelmet teljesíti, az új adókulcsot megerősíti és jóváhagyja. 120 Magyaregresi egyházközség felterjeszti a presbitérium határozatát a kántortanítói javadalomnak hitoktatás és kántori teendők díjazasára vonatkozólag, mely szerint a régi kántortanítói földnek felét kapja a lelkipásztor a hitoktatás és énektanításért, másik felét pedig a kántor a kántori teendők végzéséért. Ezzel kapcsolatban olvastatott Mohar Kálmán kántortanító, presbiter fellebbezése, melyben a szétosztást méltánytalannak tartja.