A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

- XXV iskolaátadás szándéka. Jelenleg Molvánv fordul ilyen kéréssel a Negytiszleletü és Tekintetes Közgyűléshez. Az üggyel érdemileg a tárgysorozat rendjén foglalkozunk. Itt általánosságban csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy amint az utóbbi idők sok nehéz próbája rávezetett bennünket a misszió egész lélekkel való felkarolására, úgy iskoláink válságos helyzetében — miként jelentésem előbbi szakaszában is rámutattam — még fokozottabban meg kell látnunk, vállalnunk és támogatnunk iskoláink gyülekezetépítő hivatását. Még görcsösebben ragaszkodnunk kell iskoláinkhoz, mert a helyettük megnyíló akár állami, akár községi iskolák legtöbbször a római egyház türelmetlen, mohó hódítási törekvéseinek szolgálatában állanak (keresztek és feszületek kitűzése). Emellett az eddig átadott iskolákkal szerzett szomorú tapasztalataink, főként Magyaregres évek óta tartó viszálya, a remélt anyagi előny helyett az egyház és község áldatlan huzavonája s e viszály hátrányait elkerülhetetlenül megszenvedő nevelés ügye kellő tanulság minden egyházát és iskoláját szerető gyülekezetnek. Visszás helyzetben van a zselickisfaludi tanítói javadalom ügye. Amikor régebben az állam Szilvásszentmártonnal egyesíteni akarta a tanítóságot, a két helyi javadalmat egybevonva állapította meg az értékegységet. Majd Szilvásszentmárton állami hozzájárulással előkészítő tanfolyammá alakult. De állami részről mégsem akarják ennek az ő hozzájárulásukkal végbement ténynek azt az önként értetődő következményét levonni, hogy a szilvásszentmártoni tanfolyamvezető tanitónak szüksége van az ottani helyi javadalomra, azt nem adhatja át a zselickisfaludi tanítónak, tehát utóbbinak helyi javadalmából a szentmártoni kikapcsolandó. Hatóságaink idevágó előterjesztése idáig eredménytelen maradt, Nagy várakozás előzte meg a tanítói karnak az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alapba (OTBA) való felvételét. Hogy ez a várakozás mennyiben válik be, még nem tudható. Vannak, kik a felvételt vérmes reményekkel fogadják, mások kevésbbé. Kívánatos volna, hogy az intézmény valóban megfeleljen a hozzáfűzött várakozásoknak s a gyógykezelésre utalt tanítóságnak megadja mindazt az előnyt, amit ilyen közérdekű intézménytől a ráfordított áldozatoknak viszonzásaképen is joggal remélhetünk.