A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

- 12 megválasztott a tudományos életnek, az egész magyar nemzetnek és a református egyháznak. Üdvözöljük őket e magas kitüntetésük alkalmából és kérjük reájuk is Isten bőséges áldását. Teljes átérzéssel veszek részt a gyászban, melynek kifejezést ad az esperes ur jelentésében, megemlékezve az elhunyt munkatársakról és kívánom, hogy az Isten adjon vigasztalást a hátramaradottaknak. Nincs megemlítve az esperesi jelentésben, mert csak az elmúlt napokban következett be egy ilyen szomorú esemény, nadasdi Sárközy Imre gazdasági főtanácsos, a Johannita-rend lovagja és egyházmegyénk tanácsbirája pár nappal ezelőtt váratlanul elhunyt. Tudjuk mindannyian, hogy ebben az egyházmegyében és ebben a vármegyében évszázadokra visszanyúló idő óta minő tekintélyes szerepet vitt a nadasdi Sárközy-család. Az elhunyt egyik őse, aki nekem is anyai ágon dédatyám volt, nadasdi Sárközy István buzgó munkatársa volt a bőkezű adakozó Festetics György grófnak s az ő nagy munkájuk eredménye, hogy ezt a diszes gimnáziumot most birjuk és gyönyörködhetünk annak fejlődésében. Az elhunyttal a régi Sárközy-család idősebb generációjának utolsó oszlopa dőlt ki. Mindannyian ismertük feltűnés nélküli, szerény, de buzgó tevékenységét, melylyel mindig szolgálta egyházát, hazáját. Fejezzük ki mélységes részvétünket a gyászoló család iránt, értesitsük erről jegyzőkönyvi kivonatban a gyászoló családot és kérjük Isten vigasztaló kegyelmét hátramaradottaira. Ha a szent köteleségűnkké tett szép harcot megvívtuk, büszkén fogjuk elmondhatni Pál apostolnak Timotheushoz irt II. levele 4. és 7. verse szerint: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, az igaz biró, nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését." Azt hiszem, mindnyájan vágyva várjuk az ő megjelenését, hogy megadassák nékünk az igazság koronája. Ha ezzel az akarattal teljesítjük egyházi és polgári kötelességeinket, lehetetlen, hogy el ne oszoljék az a sötétség, amely ma elborít bennünket, lehetetlen, hogy ki ne süssön az Isten mindent éltető napja és