A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

A belsősomogyi református egyházmegye 1937, évi augusztus hó 5-ik napján, Csurgón tartott rendes közgyűlése elé terjesztett Esperesi jelentés. c/Eagytiszteletü és .Méltóságos Egyházmegyei közgyűlés! Református anyaszentegyházunk sorsa, élete — amióta csak Isten kedvező kegyelméből fennáll — minden időben a legszorosabban egybe volt kapcsolva nemzeti, állami életünk sorsával, helyzetével. Nemzeti egyház volt mindig, ma is az — s a jövőben is az fog lenni, mert más nem is lehet, — nemcsak tradícióinál fogva, de egész szervezete, alkotmánya, hitvallásai, világnézete lényegéből folyóan is... „A legmagyarabb egyház" ékítő jelzőjét nem méltatlanul hordozzuk, ebben való dicsekedésünk nem alap nélküli. Még amikor — vérzivataros, viharos századokban — igaz hitünkért, vallásos meggyőződésünkért s lelkiismeretünk szabadságáért vivott küzdelmeink idején csak üldöztetésben, háborgattatásban részesültünk az államhatalom részéről: akkor is és mindig a közös édes anya, a haza, a nemzet érdekei irányították minden lépését, minden ténykedését református egyházunknak. Mostoha gyermekül kezeltetvén igen sokszor, mindig édes anya gyanánt szerette hazáját, országát... Erre, az egyházi és nemzeti életünk közti elszakíthatatlan kapcsolatra hivatkozva, legyen szabad mindjárt itt, jelentésem elején megemlékeznem arról a nagy veszteségről, mely elmúlt közgyűlésünk óta érte hazánkat vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök elhunytával. Lehetnek — amint hogy vannak is — eltérő vélemények az ö politikájának, politikai működésének s főként elért eredményeinek bírálatában, de minden elfogulatlan, pártatlan itéletü magyar embernek el kell ismernie, hogy nagyot, nemeset, szépet és jót akart. Talán többet, mint amit ma még megvalósítani lehet, — de ép ezért talál reá, működésére az