A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. április

— 29 — ság gazdag megnyilatkozásai voltak ... és senki sem sejtette, hogy alig másfél hónap múlva már kidől a munkás férfiú, a hűséges és tapasztalt vezér. S még alig ocsudtunk fel ezekből a lesújtó gyászos érzésekből, melyek e két kiváló férfiú halála által érintették lelkeinket : az Ur máris ujabb bánattal illetett bennünket. Mult év december hó 22-én, váratlanul, alig néhány napi szenvedés után elhunyt dr. Szigethy-Gyula Sándor, egészségügyi főtanácsos, vármegyei kórházi igazgató-főorvos, egyházmegyei s ker. tanácsbiró, igazgatótanácsos, a kaposvári egyházközség főgondnoka. Temetése december 25-én, karácsony első napján volt a részvét impozáns megnyilatkozása mellett. Koporsója felett tolmácsoltam az egyházmegye és kerület, valamint a kaposvári egyház vesztesége miatti fájdalmas érzésünket. — Szigethy-Gy. Sándorban csak az halt meg, csak az semmisült meg, ami elmúlás alá vettetett, a gyarló, erőtlenségekkel teljes test. De nem halt meg, nem semmisült meg, ami benne, lényében örök, mert isteni szikra volt: a lélek!... Az a nagy, nemes lélek, mely őbenne lakozott, túlél enyészetet, elmúlást, átsugárzik, keresztülvilágol sírhalmok mélyén, enyészetek éjszakáján s áldott szelleme, mely mindenkor csak jóságot, szeretetet lehelt, itt marad köztünk, mint az emberszeretet, a szivjóság példája. Jó emberek nemes alakjára, példájára pedig, ha csak az emlékezés fátyolán át is, nagy szüksége van a világnak, a társadalomnak, kíváltképen a mainak, mely a gyűlölség, a szeretetlenség oltárán szereti felgyújtani a maga áldozati tüzét. Szerette egyházát, vallását úgy, ahogyan igazán kell szeretni: a magunkét féltő szeretettel őrizve, megbecsülve, ha kell védekezve, de mindenkor tiszteletben tartva a más hitét, meggyőződését. Haló porában is az ég felé irja nekünk meghidegült ujjaival e sorokat: Emberek ! n :nd Isten gyermekei vagyunk, — szeressük tehát egymást testvérek gyanánt! — De felirjaazt a másik törvényt is, hogy a tudomány, az ismeretek, a bölcsesség nem zárják ki a hitet, a vallásosságot, sőt ezek egymásnak édes testvérei. Ő is tudós és bölcs volt az emberi tudományokban, de amellett mélyen érző, hivő, vallásos lélek volt. Amikor a szenvedő beleg embereket gyógyítgatta, amikor e munkája közben feltárult előtte a természet titokzatos műhelye, az emberi szervezet csodálatos alkotása, az agy, a lélek rejtelmes-