A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. április

Tartalomjegyzék

— X tünőbb változást a múlt évihez mérten. A világháborút követő évek sok-sok nehézsége, megpróbáltatásai mély pontjáról lassú ütemben a kibontakozás felé haladó állami s közegyházi élet terén híveink a régi, hagyományos konzerváló erők kifejezőiként, szélsőségektől, kilengésektől általában menten, igyekeznek életükkel, magukviseletével a mostoha viszonyoknak a maguk jellegzetes, sokszor a fatalizmus határán mozgó vallásos világnézetük keretében tűrő átélésével egy konszolidáltabb kor lehető megteremtését előkészíteni. Református népünk vallásos életét nem lehet mindig a külföldi híttestvér-népek vallásos élete nyilvánulásaival egyforma mértékkel mérni. A magyar nép s különösen annak református része a legbensőbb, legmélyebb érzéseket nem igen szereti, nem igen szokta külső eszközökkel elárulni, kifejezésre juttatni. Mint ő maga, vallásossága is szűkszavú, mélyen elrejtett. Bizonyos tartózkodás, puritánság, hogy ugymondjam szemérmesség jellemzi e tekintetben. Érzéseit, lelkének, lényének legbensőbb, legrejtettebb rugóit nem igen szereti a nyilvánosság elé tárni, viszont az élet és halál legnagyobbszerü pillanatait, megnyilatkozásait nála nagyszerűbben, méltóságteljesebben, s egyben a legnagyobb leegyszerűsítésben senki se fogadja és értékeli. Innen van, hogy a református népünknél nem vallástalanságról, hitetlenségről van s lehet szó, hanem inkább egyháziatlanságról. Vallásossága, istenfélelme benső és sokszor rejtett, — egyháziatlansága — mely különféle emberi rugókra vezethető vissza, — nyilt és sokszor fájó és elszomorító. Vallásossága, istenfélelme sok mindent kibir és elhordoz, sok külső gátlás dacára is ép és töretlen marad, de egyháziassága, hite külső megnyilvánulása hamar csorbát szenved, könnyen megtörik, valódi s vélt sérelmek hatására. Ezért fokozott mértékben s nagy vigyázattal kell ügyelnünk arra, hogy egyfelől ezt az ősi, specialis magyar vonását népünk lelkületének megóvjuk, mimóza-szerü, nagyon tiszteletreméltó puritán érzéseit tiszteletben tartsuk, avatatlan kezekkel ne illessük, másfelől, hogy lényének alapvető vallásos, de sokszor bizony ősi, pogányos mentalitást eláruló vonásait igazi, krisztusi tartalommal töltsük meg s elvezessük népünket az igazi, Jézus szerint való élet magasságaira. Ha lehet emberi mértékkel mérni a hitéletet, vallásosságot, egyháziasságot, a statisztika tudományának sokszor merev,