A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

—XXXIII— Egyházaink válságos anyagi helyzete indokolja a helyettestanítói fizetés ügyének felemlítését. Előbbi években még valahogy megbirkóztak az ilyen rendkívüli kiadásokkal gyülekezeteink, ma már azonban az amúgy is nehezen előteremthető rendes tanítói javadalom mellett erre képtelenek. A 70.057|1935. sz. vkm. rendelet bizonyos esetekben s „figyelemre méltó körülmények" közt államsegélyt biztosít a helyetteseknek is, de indokolt volna, hogy ez általános, minden szükséges esetre kiterjedő eljárás legyen. Az iskolafenntartás súlyosságát mutatják a következő adatok : Hiveink az előző évekből ismert emelkedő tendencia szerint ez évben is a múlt évinél ismét 4.473 pengővel többet áldoztak az iskolákra, míg az állam hozzájárulása 1463 pengővel csökkent. A községek hozzájárulása változatlan. A hívek áldozatából egy lélekre 3 P 68 fill. — múlt évinél 14 fillérrel több, — egy közepes, négytagú családra 14 P 76 fill, esik, „A számok beszélnek." Igazgatás. Iskoláink szabályszerű időben, szeptemher elején, legkésőbb 10-ikén kezdték meg a tanítást és június 16-án végezték be. A szokásos szüneteken kivül néhány helyen a tanító betegsége, számos iskolánál pedig járványos betegség, jobbára náthaláz, difteria és fültőmirigylob akadályozta a tanítást. Járványszünet volt Böhönyén, Csurgón, Darányban, Hetesen, Inkén, Komlósdon, Kutason, Lábodon, Nagybajomban, Patán, Pettenden, Rinyakovácsiban, Somogyhatvanban, Somogyudvarhelyen, Szabáson, Szentán, Szilvásszentmártonban, Tótszentgyörgyön és Zselickisfaludon. A mulasztások száma ismét nagymértékben emelkedett, egy-egy mindennapi tanköteles után a múlt évi 16-ról 19-re szökött fel. Nyilvánvalóan a terjedő szegénység, ruhátlanság s ezekkel összefíiggőleg a téli járványos betegségek elhatalmasodása következtében. A sok mulasztás dacára az igazolatlan mulasztások száma az előző évinek több mint felére esett vissza. A mulasztások hanyag, illetve szabálytalan kezelése miatt két izben kellett közbelépni. Többször hangzik el panasz a tánciskolák romboló hatása ellen. A lelkipásztor, vagy tanító hiába világosít fel, tanácsol és tilt, nemcsak az ismétlő tanköteleseket, hanem még a na-