A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

— 11 —Amikor ezeken a jelenségeken kétségbeesve tűnődik a lelkünk, nem adhat nekünk vigasztalást más, mint Isten szent evangéliuma, mert hisz ebben vigasztal és biztat bennünket kitartásra az Ur Jeremiás által, amikor azt mondja : ,,Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az 0 irgalmasságga." Nem vigasztaló-e és bátorító-e az az isteni kijelentés, hogy: ,,Jó várni és megadással lenni az Ur szabadításáig." Ha sokalnánk a reánk mért megpróbáltatásokat, mielőtt végleg elvesztenénk minden reményünket, nem-e bátorít és biztat bennünket az Urnák ugyancsak Jeremiás által tett az a kijelentése: ,,Az Ur nem zár ki örökre, sőt ha megszomorít, meg is vigasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint." És ha ebben a kaotikus zűrzavarban megtévedve nem találnánk meg azt az utat, melyet céljaink elérésére választanunk kell, akkor ugyancsak Jeremiás próféta figyelmeztet bennünket arra, hogy mit kell tennünk, mondván: „Tudakozzuk a mi utainkat és vizsgáljuk meg azt, és térjünk az Úrhoz, emeljük fel sziveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben 1" S ha ezeket a biztatásokat és tanításokat megszívlelve keressük az utat, hogy merre kell mennünk, akkor ne felejtsük el Máté evangelista figyelmeztetését: „Menjetek be a szoros kapun, mert tágas az a kapu és széles az az ut, mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak." „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Bármily kényelmetlen és tövisekkel kirakott legyen is az a szoros kapu és az a keskeny út, mely az életre visz, nekünk azon kell haladnunk, s ehhez a nagy feladathoz kell nekünk erős hit, önzetlenség és korlátlan áldozatkészség, ehhez szükséges az intenzív vallásos nevelés és a szeretetteljes lelkigondozás, mert csak igy maradhat meg a megrontott világ közepén is a romlatlan Kismagyarország, mely igy ismét nagy és erős lehet. Ezzel a könyörgéssel nyitom meg az egyházmegyei közgyűlést és munkánkra Isten áldását kérve, kérem önöket, hogy mindnyájan az egyetértő munka szükségességét szemünk előtt tartva, tárgyilagosan és békességesen intézzük el mai közgyűlésünk tárgyait.*) *) Gyorsírással lejegyezte B. Major jános lelkészi jegyző,