A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

- xviii Egyházmegyénk szűkebb területén ís történtek gyászesetek az elmult közgyűlés óta. így mult év augusztus 16-án elhunyt életének késő estéjén néhai áldott emlékű, szeretett lelkésztársunk, Németh Zsigmond alsokí lelkész özvegye, Záborszky Borbála úrasszony, — a tanítói karból pedig mult év augusztus hó 11-én Lovass Kálmán szennai tanítót, f. évi március 15-én pedig Dicső Árpád basalí preoráns-tanító atyánkfiát, tanügyünk hű munkásait ragadta el közülünk az enyészet angyala. Fejezzük ki őszinte részvétünket eme gyászesetek felett is jegyzőkönyvünkben s erről az elhunytak hozzátartozóit értesítsük kivonatban, * Ha most a tartozó kegyeletnek eleget téve az élőkre fordítom tekintetemet, ha sáfárságukat már elvégzett munkások után azokra gondolok, akik Istennek kegyelméből mint hűséges sáfárok, mint jó szolgák, itt vannak sorainkban, avagy az élen, munkabiró erejük, tettrekészségük, szolgálni akarásuk és tudásuk birtokában, — akkor először ís arról a férfiúról kell itt megemlékeznem, aki két évtizede tölti be immár egyházmegyénk gondnoki tisztét: dercsikaí Huszár Aladár úr őméltóságáról. Gondnoki működésének első esztendeje, 1914, a világháború kezdetének ideje. Fordulópont, választóvonal ez az örökké emlékezetes év két korszak között. Az egyik, amelyik elmúlt, talán mindörökre, az u. n. háború előtti „békés, nyugodt, zavartalan" világ kora, — a másik, amely még most is tart s ki tudja, mikor lesz vége, mikor váltja fel megint egy nyugodtabb, békésebb idő: a világháborúval megindult, vérrel-könnyel jelzett, csapással, nyomorúságokkal, világfelfordulással tetézett „békételen, nyugtalan, zűrzavarral teli" kor. Ez az eddig eltelt 2 évtized, ez a „tegnap és ma" közti hosszú, csillagoktól csak ritkán fényes éjszaka rányomta a maga bélyegét egyházi életünkre, közelebbről egyházmegyénkre ís. Ki tudná mind elsorolni, mennyi gond, tépő, gyötrő aggódás a „lét és nemlét" kérdései felett marcangolta e hosszú idő alatt s ma is még a sziveket, a lelkeket, különösen azokét, akikre Isten országának terjesztése, az egyház dolgaira való vigyázat bízatott, a lelkipásztorokét, tanítókét, de magáét a nyájét, a gyülekezet, az egyháztagok jobbjaiét is ? Azután a vezetőkét, a választottakét, az őrállókét különbség nélkül ? ,,,