A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

— 5 Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy erős Isten És Te megmaradsz minden időben!" ... ... Ez a Tebenned vetett megrendíthetetlen, megcsalatkozhatatlan ősi bizodalom tölti be szivünket most is, amikor szeretett Siónunk, közelebbről egyházmegyénk ügyei feletti tanácskozásra gyülekeztünk egybe e hajlék falai közt. Tebenned bíztak a mi atyáink is és megtartattak! Megőriztettek száz halál és ezer veszedelem rettentései közt a vérzivataros századokban !... Akkor, amikor a Te igédnek tisztán és elegyítetlenül való hirdetése egy volt a tömlöccel, a vérpaddal, a máglyával, vadállatok ketrecébe vettetéssel, — egy volt a kész halállal!.,. Akkor, amikor szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának bátor, hitvalló hirdetése és követése, a hit és lelkiismeret szavának való alázatos engedelmesség nyomán gályarabság rettentő szenvedései, poroszlók korbácsütéseinek csattanásaí jártak ! ... Akkor ... s mindenkor Tebenned biztak a mi atyáink, a mi őseink ... és megtartattak!... És mi, méltatlan utódai ezeknek a bátor, Tehozzád mindhalálig hű elődöknek, — mi, akiknek már mindezen rettenetességektől nem kell tartanunk, — sőt akiket a hitbeli nagy szabadság és szabadosság, a biztonság és veszélytelenség tudata nem egyszer a közöny, a fásultság karjai közé dob, vagy a hitetlenség, az ősök hite megtagadásának bűnébe sodor : kiben bíznánk másban, mint Tebenned, mindenható Atyánkban és Istenünkben, a mi megtartatásunk erős kősziklájában ?!... Hiszen a Te kegyelmed munkája az, hogy méltatlan voltunk mellett sem vágtál ki bennünket mindez ideig még az élők földéről, sőt életünknek kedveztél s időt engedtél a Hozzád való megtérésre ... Hozzád folyamodunk, Hozzád ragaszkodunk tehát erős hittel, olthatatlan bizalommal! E hit, e bizalom hegyeket mozdít el helyükről, lerontja a hitetlenség erős várait s megépíti a Te országodat itt e földön, a szépség, a jóság, a szeretet, igazság és irgalom isteni országát! Ez ország munkásaiul, sáfáraiul hivtál el bennünket, egyenegyen mindnyájunkat. Óh adj erőt, hogy ezen szép, gyönyörűséges elhivatás dicsősége, ereje és sikere megláttassék rajtunk