A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

— 12 rendet, s amikor a legutóbbi napokban a szomszéd Ausztriában is véres forradalmi jelenségek ütötték fel fejüket s ezek a jelenségek egy becsületes nagy államférfi vérét kívánták áldozatul, akkor itt a nagy háborgó óceán közepén van egy csendes, békés kis sziget, a 13 vármegyéből álló Magyarország, ahol a nagy vérveszteség és minden szenvedések dacára is nyugalom és jogrend van, hol a békesség után vágyó külföldiek is nyugodtan hajthatják fejüket álomra, akkor meg kell állapítani, hogy ennek az oka nemcsak az a nagysága a magyar nemzetnek, mely előtt Kossuth Lajos is meghajolt, hanem ebben nagy része van a kormányzásnak is, amely iparkodik lehetőleg enyhíteni, tűrhetővé tenni a nyomort. De legfőbb oka mindennek Istenbe vetett szilárd hitünk, amely kell, hogy egyedüli vigasztalónk legyen nagy elhagyatottságunkban, mert hisz ha kezünkbe vesszük a Bibliát, megtaláljuk Isten bátorító vigasztalását. El kell olvasnunk És. 54 : 7., 14., 15. verseit, ahol meg van irva : „Egy rövid szempillantásig elhagytalak és nagy irgalmassággal egybe gyűjtelek." „Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned és a rettegéssel, mert nem közéig hozzád." „És ha összegyűlvén összegyűlnek ellened, az nem én tőlem lesz! Aki ellened összegyűl, elesik általad." Vagy olvassuk el És. 56: 1, versét: „Őrizzétek meg a jogosságot és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön és igazságom, hogy megjelenjék." És végül olvassuk el a Jel. könyvének 3: 10., 11. verseit: „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." „Imé eljövök hamar, tarsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!" Ez magyarázza meg a mi nyugalmunkat, a mi jogos és igazságos cselekedeteinket és az ellenséget is megdöbbentő erőnket. Nekünk hinnünk kell, meg kell értenünk azt, hogy nem fordult el tőlünk az Isten, csak pillanatnyilag, de nagy irgalommal egybe gyűjt, hogy a reménységben, a kitartásban, a küzdelemben és a bizakodásban egyek legyünk, kerüljünk minden súrlódást, hogy erősek legyünk s követeljük az igazságot, a békességet s őrizzük meg mind azt, ami a mienk, s akkor várhatjuk és remélhetjük, hogy közel van az Or szabadítása s