A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

- 10 — végrehajtották, bíztak abban, hogy ez oly alapos munka volt, amely az agónia kezdetét okozza s igy céljuk: a mi megsemmisítésünk, valósággá válhat. A mi élniakarásunk és szünetnélkülí külföldi propagandánknak az eredménye már-már mutatkozni kezdett s a mi fekete magyar egünkön kezdett feljönni a szivárvány, mert hisz az egész művelt Európa, még az ellenséges államok intelligens emberei is kezdtek tudatára ébredni a trianoni békeparancs embertelen és igazságtalan voltának s már-már remélhettük, hogy vérontás nélkül békés revízió utján kapjuk vissza azokat az elszakított területeket, amelyeken a lakosság többsége magyar. És amikor ez a reménység mindig komolyabbá és komolyabbá kezdett válni, ez a reménység fokozott mértékben növelte a mi rettegő ellenségeink izgalmát, akik phyrhusi győzelmük eredményét féltve mindig erősebben és erősebben agitáltak a mi békés reviziós törekvéseink ellen, s ekkor bombaként csapott le reánk az a hir, hogy a nagy francia nemzet hivatalos képviselője, aki egyben elismert történész és a francia akadémia tagja, jónak látta az egész világ félrevezetésének célzatával meghamisítani a világtörténelmet s Bukarestben azt a kijelentést tette, hogy a trianoni békeszerződés Romániának ősi birtokait juttatta vissza s hogy aki Romániától bármit visszavenni akar, az Franciaországgal fogja magát szembe találni. Ugylátszik, ez a tudós történész elfeledkezik arról a történelmi tényről, hogy Románia önálló államként csak mint egy 80 év óta szerepel és hogy Erdély mindig magyar volt, s oda csak a XIII.-ik században kezdtek betelepedni román pásztorok, akik lassankint elfoglalták a keleti barbárok ellen folytatott hősi küzdelmekben elpusztult magyarság helyét! Ezt az érthetetlen tudatlanságot ez a nagy államférfiú tetézte azzal a még érthetetlenebb tapintatlansággal, hogy ezt a kijelentését kincses Kolozsvár kapujában megismételte és nem tekintette azt, hogy ez a város, melyhez a magyar történelem legdicsőbb emlékei fűzik a magyar népet, Mátyás király városa volt s hogy ebben a városban nagy erdélyi fejedelmeink évszázados hősi harcot folytattak a Kelet ellen a nyugati civilizáció védelmében. Amidőn ilyen elvakult támadások csaknem elcsüggesztik a mi bizakodásunkat, a mi reménységünket, kell, hogy vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy mindjárt akadtak