A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus
- xviii zet még mindig jobb, mint az u. n. „boldog békeidők" csendben, zavartalanul folydogáló napjaiban, amikor a jólét, a bőség ölén a vallásos közöny, a hitetlenség, az önmagával való elteltség érzése uralkodott a lelkeken és sorvasztó szelével már kioltotta a vallásosság virágait a szivekből, Azon kell lennünk, hivatalosaknak, minden igyekezettel és erővel, hogy a hitélet, a vallásos buzgóság és egyházias érzés a hanyatlani indulás irányából ismét előre, fölfelé lendüljön, az első napok és esztendők reneszánsza felé; azon kell lennünk, hogy ez a megújhodást váró beteg világ, az a sok ezer, meg ezer tépelődő, aggódó emberi lélek s könnyes, szomorú emberi sziv ne találja másban főgyönyörűségét, mint Isten törvényeiben s az áldott evangéliumban s higyje el, hogy más, mint Isten bölcs és kegyelmes akarata és tanácsvégzése, nem menthet meg bennünket nyomorúságunkban ! Lelkészeink, tanítóink, a hivatalosak és választottak igyekeznek buzgón eleget tenni kötelességeiknek, — e tekintetben, — egy-két kivételtől eltekintve, hol a törvény kellő szigorával jár el az egyházhatóság — panasz általában nincs. Isten igéje hirdettetik, az istentiszteletek megtartatnak rendesen, az alkalom tehát adva van mindenkinek, lelke igazi táplálékát keresni. Az istentiszteletek látogatottságát illetőleg a mérték ez: példás a templomlátogatás 6, jó 22, közepes 42 s gyenge 15 egyházban. Meg kell emlékeznem még e helyen a Hedrehelyen, múlt év november 30. s december 1-én tartott K. I. E. körzeti konferenciáról, melyen nagy környék ifjúsága vett részt, vezetőikkel s gazdagodott meg lélekben, útmutatást, erőt, bölcs irányítást nyerve a ma ifjúságára váró nagy feladatok minél sikeresebb, krisztusi szellemben való betöltésére, A vallásossággal szorosan összefügg az áldozatkészség, a hitnek tettekben való megbizonyítása. Az adakozás lelke, annak erőssége fokmérője a gyülekezetek igazi, élő egyháziasságának, buzgőságának. E tekintetben az eredmény a múlt évihez képest némi csökkenést mutat, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a szorosan vett helyi célokra történt adakozás mellett egyházmegyénk gyülekezeteinek egy jó része a múlt évben más, közegyházi célokra is szépen, dicséretesen meghozta a maga áldozatát, amelyért teljes elismerést érdemelnek,