A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. augusztus

Ne méltóztassanak félre érteni szavaimat, mert távol áll tőlem a kormányzatot rideg elzárkózással vádolni meg, biztosíthatom Önöket, hogy a legfelső intéző körökben ma is meg van a teljes jó szándék s minden kérelem előterjesztése alkalmával fájó szívvel állapítják meg" azt, hogy bármennyire szeretnék is méltányolni a.kérelmet, az államháztartás súlyos helyzete lehetetlenné teszi ezidő szerint annak teljesítését. Ép ez az, mire az imént céloztam, ez az, ami az Önök kitüntető bizalma felett érzett örömömet ürömmel vegyíti, mert méltóztassanak elképzelni, hogy amikor az én aggódó lelkem és érző meleg szivem telve van a mai helyzet által okozott keserűséggel, mennyire átérzem és végig szenvedem ezeknek a nehéz időknek egyházunkat, híveinket és egyházi javadalmasainkat sújtó szomorú hatását, magam is átélem azt a kimondhatatlan gyötrődést, szenvedést és nyomort, amit a lelkész és tanítói kar átszenved és végtelen szomorúsággal látom hajdan viruló, gazdag egyházaink és az adófizető egyháztagok fokozatos, el nem vitatható elszegényedését, el tudom képzelni a lelkészek és tanítók gyötrelmes helyzetét, amikor súlyos anyagi és megélhetési gondokkal küzdve kell erősíteni, bátorítani a gondjaikra bizott gyülekezeteket és gondozni, vigasztalni súlyos gondok által szorongatott híveiket. Higyjék el Uraim, tantalusi kín nekem mind ezt látni és momentán ezeken a bajokon segíteni nem tudni! Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezekkel a gondolatokkal pesszimizmust akarok hirdetni, hisz ez bűn volna mindenkitől, s a célom csupán az, hogy tiszta képét fessem a jelen szomorú helyzetnek és egyben reményt, bizakodást keressek úgy a magam, mint az Önök részére a szebb és boldogabb jövő iránt. Mert ha a nap-nap után jelentkező, bár kisebb epizódokból összeállítható biztató jelenségeket vizsgáljuk, akkor bátran hihetjük, hogy már túl vagyunk a mély ponton s az Ur segítségével már csak felfelé vezethet utunk! Hiszem erős hittel, hogy közel áll a szebb, a jobb és boldogabb jövendő s pirkadni kezd a magyar igazság hajnala! Méltóztassék megengedni, hogy később reá mutathassak azokra az erkölcsi indokokra, amelyeknél fogva ezt méltán remélhetjük. Most az Önök kitüntető bizalmát elnöktársam megbízásából és nevében is hálás szívvel köszönöm, engedtessék meg nekem, hogy röviden reá térjek azokra az eseményekre, amelyek egyházunkat közelről érintik.