A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. augusztus

- 9 — lésünk óta két egyházkerületünk, a tíszáninneni és a tiszántúli, töltötte be bizalmának egyhangú megnyilatkozásával üresen állott főgondnoki székét, az előbbi egyházkerület farkasfalvi Farkas Gézát, az utóbbi pedig báró Vay Lászlót ültette a világi-elnöki székbe. Ismerem mindakettőt s így bátran elmondhatom, hogy a legerősebb kálvinista hit az Ő jellemük alapvonása, s min­dennel szembeszállni tudó erős akarat jellemzi mindkettejüket. Kivánjunk nékik fényes tisztségükben szerencsét és kérjük rájuk Isten áldását! A mi egyházkerületünk közvetlen öröme volt, hogy a Kormányzó Ur bizalma az igazságügyi tárca betöltése alkalmá­val dr. Lázár Andor felé fordult, aki hosszú éveken át volt egyházkerületünk tiszti főügyésze, s erről a tisztségéről csak miniszterré történt kineveztetése folytán mondott le, amikor az egyházkerület bizalma Őt kerületi tanácsbiróvá egyhangúlag megválasztotta. Ud vözöljiik Őt szeretettel úgy az igazságügy­miniszteri tárca, mint a tanácsbirói tiszt elnyerése alkalmából és kérjük munkásságára Isten megáldó kegyelmét. Végül dr. Darányi Kálmán Őnagyméltósága, aki egyház­kerületünknek sok év óta egyik legagílisabb tagja, ez év folya­mán a miniszteri rangnak megfelelő második fizetési osztályba neveztetett ki. Üdvözöljük Őt ezen jól megérdemelt magas ki­tüntetése alkalmából és kérjük Őreá is Isten gazdag áldását. Ezek után engedtessék meg nekem, hogy röviden az álta­lános helyzetre mutathassak reá és itt indokolhassam meg azt a bizakodást, melynek beszédem első részében kifejezést adtam. Sajnos, mindazok a borzalmak, melyek Esperes ur jelentésében felhozattak, teljesen helyt állók és szomorúan tapasztaljuk, hogy az a borzalmas öldöklés, a fegyverekkel vívott világháború, mely kegyelmet, emberszeretetet nem ismerve milliókat pusztí­tott el, gazdasági téren talán még kegyetlenebb eszközökkel azóta is megszakítás nélkül folytatódik. A szerencsétlen béke­kötések, Trianon és társai nem jelentették számunkra az olaj­ággal szájában felénk repülő békegalambot, hanem hadüzenetet jelentettek egy végnélküli kegyetlen gazdasági háborúra, melyet, ha összehasonlítunk a fegyverrel megvívott véres harccal, iga­zán nehéz megállapítani, melyik a kettő közül a kegyetlenebb és embertelenebb. Ha most nem folyik is a vér, de folyik he­lyette a könny a nyomorgók és szűkölködők szeméből, akik

Next

/
Thumbnails
Contents