A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. augusztus
- 9 — lésünk óta két egyházkerületünk, a tíszáninneni és a tiszántúli, töltötte be bizalmának egyhangú megnyilatkozásával üresen állott főgondnoki székét, az előbbi egyházkerület farkasfalvi Farkas Gézát, az utóbbi pedig báró Vay Lászlót ültette a világi-elnöki székbe. Ismerem mindakettőt s így bátran elmondhatom, hogy a legerősebb kálvinista hit az Ő jellemük alapvonása, s mindennel szembeszállni tudó erős akarat jellemzi mindkettejüket. Kivánjunk nékik fényes tisztségükben szerencsét és kérjük rájuk Isten áldását! A mi egyházkerületünk közvetlen öröme volt, hogy a Kormányzó Ur bizalma az igazságügyi tárca betöltése alkalmával dr. Lázár Andor felé fordult, aki hosszú éveken át volt egyházkerületünk tiszti főügyésze, s erről a tisztségéről csak miniszterré történt kineveztetése folytán mondott le, amikor az egyházkerület bizalma Őt kerületi tanácsbiróvá egyhangúlag megválasztotta. Ud vözöljiik Őt szeretettel úgy az igazságügyminiszteri tárca, mint a tanácsbirói tiszt elnyerése alkalmából és kérjük munkásságára Isten megáldó kegyelmét. Végül dr. Darányi Kálmán Őnagyméltósága, aki egyházkerületünknek sok év óta egyik legagílisabb tagja, ez év folyamán a miniszteri rangnak megfelelő második fizetési osztályba neveztetett ki. Üdvözöljük Őt ezen jól megérdemelt magas kitüntetése alkalmából és kérjük Őreá is Isten gazdag áldását. Ezek után engedtessék meg nekem, hogy röviden az általános helyzetre mutathassak reá és itt indokolhassam meg azt a bizakodást, melynek beszédem első részében kifejezést adtam. Sajnos, mindazok a borzalmak, melyek Esperes ur jelentésében felhozattak, teljesen helyt állók és szomorúan tapasztaljuk, hogy az a borzalmas öldöklés, a fegyverekkel vívott világháború, mely kegyelmet, emberszeretetet nem ismerve milliókat pusztított el, gazdasági téren talán még kegyetlenebb eszközökkel azóta is megszakítás nélkül folytatódik. A szerencsétlen békekötések, Trianon és társai nem jelentették számunkra az olajággal szájában felénk repülő békegalambot, hanem hadüzenetet jelentettek egy végnélküli kegyetlen gazdasági háborúra, melyet, ha összehasonlítunk a fegyverrel megvívott véres harccal, igazán nehéz megállapítani, melyik a kettő közül a kegyetlenebb és embertelenebb. Ha most nem folyik is a vér, de folyik helyette a könny a nyomorgók és szűkölködők szeméből, akik