A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július
- XIII hogy a lelkészí nyugdijintézeti járulékok havonta, a lelkészeket illető államsegélyekből levonattassanak, vagy pedig engedélyezze, hogy ezen államsegélyek a konventi központi pénztárba utaltassanak, amely azután azokat a jogosultak közt szétosztaná. — Ez az elgondolás, illetve annak keresztülvitele — mint az idézett konventi határozat irja — nem csak a lelkészi nyugdíjintézet érdekében álló lenne, mert ezzel a megoldással az évről-évre fokozódó hátralékok csökkenthetők volnának, hanem érdekében állana maguknak a lelkészeknek is, kikre nézve lényeges könnyebbséget jelentene, ha a rájuk kirótt nyugdijintézeti járulékokat nem egyszerre és egy összegben, hanem havonkénti részletekben elosztva kongruájukból levonva fizethetnék meg. Amennyiben esetleg ez a tervezet eredménnyel nem járna: tisztelettel vagyok bátor proponálni egy másik megoldási módot. Értesülésem szerint más egyházmegyékben s kerületekben közgyülésileg kimondatott, hogy amely tag nyugdíjjárulékával hátralékban van, illetve marad: hátraléka a II. fél évi (ill. köv. polgári év I. félévi) adósegélyből levonatik, — erről a pénztár az egyházközséget értesíti azzal, hogy a levont összeg lelkész azon évi járandóságából visszatartandó, az egyház pénztárába bevételezendő még azon évben s a számvevő szék felhívatik, hogy ennek megtörténtét a számadások átvizsgálásánál szigorúan ellenőrizze. — Felvetem ezt a gondolatot, ezt a megoldási módozatot a t. Közgyűlés előtt, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni s ha célravezetőnek látszik, határozatilag kimondani. Ez tulajdonképen nem más, mint a két rossz közül a kisebbik választása. (Már t. i. a végrehajtásra való kiadás és ezen megoldás közt.) Engem mindenesetre az a cél vezérel, hogy egyfelől a nyugdíjintézet kellő időben hozzájuthasson a maga bevételeihez, s igy teljesíthesse nyugdíjasaink, özvegyeink és árváink iránti kötelezettségeit, másfelől a hátralékok biztosítása minél kevesebb ódiummal s a lelkészi tekintély lehető kockáztatása nélkül történhessék. Bármelyik megoldás is azonban ultima ráció kell, hogy legyen, azaz mindenki lehetőség szerint igyekezzék rendes uton és időben eleget tenni kötelezettségének. *
