A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- VII Egyházaink nyomasztó helyzetében, amit súlyosan tetéz az iskolák fenntartási költségeinek aránytalanul nagy terhe, — amely több helyütt, kivált az alföldön, a felekezeti iskolák feladásának gondolatát vetette felszínre — erősitőleg, bú/.dítólag hatott a püspöki és főgondnoki karnak az elmúlt év őszén a gyülekezetekhez kibocsátott körlevele, amelyben a nehéz időkben fokozott hithűségre, áldozatkészségre, különösen pedig anyaszentegyházunk egyik legfőbb erősségét képező iskoláinkhoz minden áron s körülmények közt való ragaszkodásra búzdították híveinket. Illesse elismerés egyházunk legfőbb őrállóit, közöttünk első sorban egyházkerületünk szeretve tisztelt püspökét, aki legutóbb különösen a tanítói nyugdíjjárulékok terheinek enyhítése, illetve azoknak a politikai községek részéről történő átvállalása körül indított az illetékes tényezőknél akciót. Adja Isten, hogy sikerrel, eredménnyel járjon e törekvése ! Egyébként, hogy konventünk elnöksége miként hordozta szivén egyházaink s belhivatalnokaink sérelmes helyzetét s követett el arra nézve minden lehetőt: annak beszédes dokumentumát megtaláljuk legutóbbi konventi jegyzőkönyvünk 4. sz. függelékében. ^ Jelentésem kapcsán, mint eddig is, röviden megemlékezni kívánok azon részben örvendetes, részben szömorú mozzanatokról, melyek egyházmegyénk szűkebb körén túl egyetemesebb jelentőséggel s érdekkel birnak. Előbbiek során első helyt emlékezem meg pápai főiskolánk múlt év szeptember havában lefolyt 400 éves jubileumáról, mely a maga felemelő momentumaival, az egyházunk múltjában rejlő nagy erők és tanulságos emlékek, emlékjelek felmútatásával felejthetetlen élmény marad számunkra s hiszem, hogy azon derék külföldi hittestvéreink számára is, akik jelenlétükkel ünnepélyünket megtisztelték, annak fényét emelték s bizonyságot tettek a mai időkben annyira jóleső testvéri rokonérzésükről s szeretetükről. A sok küzdelmen átment, századok folyamán sok jeles, kiváló férfiút felnevelt kedves, büszke pápai főiskolánk pedig „vivát, crescat, floreát" időtlen időkig. Az utóbbiak közt kegyelettel emlékezem meg az ifjú éveiben egyházkerületünk kebelében, a pápai főiskola professzoraként működött dr, Révész Kálmánnak, a tiszáninneni egyház-