A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- v Sőt a magunk hite, reménysége fogyni akaró olajának élesztgetése mellett van még más kötelességünk, — s erről nem is lehetne megfeledkeznünk, ha még olyanabb, ha még a mostaninál százszorta súlyosabb lenne is a helyzetünk: — igyekeznünk kell bátorítani, erősíteni, vigasztalni azt a népet, amely gondjainkra bízatott, amelynek pásztorolására annak idején vállalkoztunk, mert elhivattunk és elválasztattunk reá. A pásztori és prófétai vonásnak nem szabad, nem lehet elhalványulnia a ma lelkipásztorának orcáján sem, mert különben jaj nekünk, mert megmérettettünk és híjával találtattunk. Mikor csendes idő van, szellő se lebben, s békében rügyeznek, illatoznak az olaj és fügefák, gazdag völgyek ölén ring a búza s árpa tenger, a hegyoldalakon illatos fű sarjad: béke leng a boldog nyáj fölött s a pásztor örvendve tekint végig rajta. Pásztori vigyázása ilyenkor sokak szemében néha túlzott aggódásnak tűnik fel. De ha vihar támad, fergeteg zúg, orkán szánt végig völgyek vetésén, kalásztengerén: mi jó, ha ott van a hű, a jó pásztor a megriadt nyáj mellett, biztatásával, bátorításával... mily boldogan zengi a nyáj: „Ha a halál árnyékában járnék is, de nem félnék még ő sötét völgyén is, mert mindenütt Te jelen vagy énvelem, vessződ és botod megvigasztal engem..." Ma a vészben, viharban, megpróbáltatásos időkben találtassunk egyen-egyen hív és igaz pásztoroknak, hogy a pásztorok fejedelme egykoron az élet koronáját illessze homlokunkra. De beteg, sebesült, nyomorgó maga a pásztor is ma. Mit tegyen? Hogy mégis, száz sebe mellett is pásztorolhassa nyáját? Azt, amit pásztor s próféta elődei cselekedtek: forduljon imádságban az erős Istenhez, aki a maga hatalmát, mindenható erejét megdicsőíti a mi erőtelenségünkben. * Hogy konkretizáljam az egyházunk nyomasztó helyzetéről fentebb általánosságban elmondottakat: elég rámutatnom arra a már szinte elviselhetetlen állapotra, amelyben gyülekezeteink vannak az évről-évre szaporodó, sok helyen 70—80 százalékot is kitevő egyházi adóhátralékok miatt, melynek folytán hivatalnokaikat sok helyütt alig képesek fizetni s köztartozásaikat rendezni. Híveink, a rájuk nehezülő gazdasági válság miatt sokszor a legjobb akarat mellett sem tudják leróni járandóságaikat, bár sajnos, több esetben a nem akarás s bizonyos izgatás a szülőoka