A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

A b.-somogyi ref. egyházmegye Csurgón, 1932. julius hó 12-én tartott rendes közgyűlése elé terjesztett esperesi jelentés. JEagytiszteletü és cMéltóságos Egyházmegyei Közgyűlés ! Nem én mondom, nálam sokkal hivatottabbak ajakáról, tollából hallhatjuk s olvashatjuk azt a fájdalmas, megdöbbentő megállapítást, hogy református egyházunk, amely évszázadok hosszú során át a legnagyobb veszedelmeket, a leghevesebb, sokszor létalapjait megsemmisítéssel fenyegetett ostromokat nemesen és töretlenül kiállotta: ma, az egész világot fojtogató gazdasági krízis polip-karjai közt vergődve bénán, tehetetlenül, roskadozva áll a maga nagy, Isten által elé szabott feladatai s hivatása előtt s éreznie kell, soha jobban, mint ma, ama jézusi szavak igazságát, hogy: jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. A világháborúból győztesként kikerült nagyhatalmak meg nem értése, gőgje s előbb-utóbb őket magukat is a kikerülhetetlen válság örvényébe sodró szivtelensége zúdította hazánkra is azt a mindent megbénító, súlyos gazdasági válságot, amely természetes kihatással van az államélettel szoros kapcsolatban álló egyházi életünkre is. A bibliai Lázár sorsára jutottunk. Eddig is morzsákkal tengettük életünket, az állam asztaláról lehullott morzsákkal, miközben bedugulni engedtük az egyház fennmaradásának, létfentartásának igazi forrásait: az ősök áldozatos buzgóságát, ma hova-tovább a morzsák is be fognak szűnni... És akkor?... Ez a nagy kérdőjel mered felénk ma zordon végzetszerüséggel, fenyegetőn, szivetütőn... Fejünket lehajtva, magunkat megalázva, publikánusként mellünket verve kell bűnbánatot tartanunk s megvallanunk őszintén, hogy a bajok, a veszedelmek okát nem egyedül a külső, jórészt tőlünk független körülményekben kell keresnünk, hanem önmagunkban is, mert elsuhanni engedtünk