A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

szent, ami kultura és civilizáció, s amikor ezek a hullámok felfordítani készülnek az egész világon az államrendet s az erkölcsi rendet, indokolt, hogy tekintetünket az égre vessük és összehasonlítást tegyünk a Mindenható örök Isten dicsősége, mérhetetlen nagysága és az Isten képére alkotott parányi ember kicsisége és tehetetlensége között. Ma, amikor a földön a fékevesztett emberek között mindenütt az erkölcstelenség, az önzés, a gyűlölség és az irigység üli orgiáit, amikor az erősebb, úgynevezett győzők akarata és boszszuja rabszolgaságba igyekszik tartani a legyőzötteket, s mindazokat, kik nálánál gyengébbek, s ettől az elvakult szándéktól áthatva saját vélt hatalmi és anyagi érdekeik szolgálatában millió és millió leigázott ember életszükségleteit rabolják el, nem felemelő látvány-e szemlélni azt a felséges harmóniát, mellyel a természet, vagyis az Isten törvényei ma is szakadatlanul működnek? Az érthetetlen, rejtelmes, csodálatos természeti erők, melyeket a huszadik század civilizált világának legnagyobb tudósai sem értenek meg, csak sejtenek legfeljebb, szüntelen harmóniában fejtik ki a természet törvényei által előirt szakadatlan működésüket. Nem látjuk-e, hogy bármilyen kataklizmák rázzák is meg az egész világot, azért a Nap reggel felkel, este lenyugszik, sötét éjszaka után visszajön a derűs nappal, a dermesztő tél után jön az üdítő, rügyet fakasztó tavasz, majd a nyár és az ősz és igy tovább. Ez a szakadatlan harmonikus együttműködése a természet csodálatos erőinek, mely nem függ a gyarló ember akaratától és működésétől, ez az élet, ez a világ folyása, ezt nevezzük időnek. A gyarló emberiség, amely nem tud ebből okulni, mégis annyira látja, érzi, tudja, hogy ez igy van, hogy ezt az együttműködését a természet erőinek és azok szakadatlan folyását, melyet közönségesen időnek nevezünk, ő osztotta apróbb részekre, — napokra, hetekre, hónapokra, évekre, évszázadokra és évezredekre, hogy ezekhez igazodva mérje le a maga véges életének tartamát s ezekkel jelölje meg a nemzetek bár az egyénénél hosszabb, mégis kimért élettartamát és ehhez szabja, illetve ezzel jelölje meg életének minden eseményét. Amikor én ezen az időszámitás mértföldköveivel kirakott uton megyek, haladok a bölcsőtől a sirig, ezen a mai napon rám nézve kettős értelmű ilyen időjelző oszlopot találok.