A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július
lése, fokozása. Mégis látjuk a bibliai korban Babilon, Jeruzsálem pusztulását, a klasszikus korban Hellász, Róma, Bizánc megdőltét, holott a civilizáció magas fokán álltak s ugyancsak a tudománynak igen magas mértékére emelkedtek, Most, a mi időnkben, a huszadik században, ismét ilyen kataklizmát élünk át. Nem tekinthetők-e ugyanilyen kataklizmának a trianoni, a neuilli, a sevresi békék, a Páris körüli békekötések, amelyek ennek az eszmének a szolgálatában államokat, földrajzi és nemzeti egységeket tettek tönkre, romboltak le. A technika fejlettségével együtt jár, hogy mikor Istentől eltávolodva tudását tankok, repülők, bombák millióinak előállításával az emberiség kiirtására használja fel, vívmányai géppé teszik magát az embert is. Az érző, szerető ember helyébe odaállítja a nagy tudás, a lélek és szív nélkül való gépembert. Kérdezem, mi az, amivel le lehet küzdeni ezt a veszedelmes erőt, ártalmatlanná lehet tenni ezt a vészes törekvést? Én azt hiszem, erre más feleletet nem lehet adni, mint hogy egyedül az Istenbe vetett hit, Isten és az emberek, a felebarátok iránt érzett igaz krisztusi szeretet. Nekünk az a kötelességünk, hogy mindenki azon a téren, abban a pozícióban, ahova elhivatott, egész szeretetével, hitével és lelke egész melegével törekedjék arra, hogy mi, az egyház, töltsük meg ezt a gépembert újra szerető szívvel, érző lélekkel, mert ne tévesszük el szem elől, hogy a lelki javak nem oly földi javak, amelyek eltékozolhatok, sőt annál több marad belőlük, minél többet szórunk széjjel; könnyelműen, meggondolatlanul kell bánnunk ezekkel a lelki kincsekkel, adjunk szivünk igaz szeretetéből mindenkinek, aki nem tud szeretni, aki szegény szeretetben. És ha ezt itt a szűkebb hazában mi és Európában megszívlelik, lehetetlen, hogy a lélek vissza ne térjen az emberekbe és a kataklizmából ki ne szabaduljunk és fel ne lendüljünk a hit szárnyain újra a magasba, Ezek azok a gondolatok, amelyekkel ez alkalommal általánosságban foglalkozni akartam. Részletkérdésekre nem óhajtottam kitérni, mert mindezekkel esperesi jelentésünk foglalkozik. Ezek között csak röviden kívánom megemlíteni, hogy zsinatunk érdemi munkásságát befejezte, tevékenységéből csak egy ciklus van hátra, mely az egyeztetés után a törvényeket a Kormányzó ur Ofőméltóságához fogja felterjeszteni. A zsinat,