A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 66 — elrendeli azt is, hogy a lajstrom jegyzet hasábjába be kell irni, hogy az ideiglenes adómentesség mely adónemekre terjed ki, nevezetesen csak a házadóra, vagy a házadóra és a községi pótadóra is. Ezen rendelkezésből is világosan kitűnik, hogy a mentesség nem is terjedhet ki másra, mint csak a házadóra és ezenkívül legfeljebb a községi pótadóra. Az egyházi adóról szóló törvény magyarázata az egyházmegyei bíróság hatáskörébe tartozik. Az irányadó III. t.-c. 13. §-ának b) pontja, mely szerint „a vagyoni adó az állami egyenes adó után rovatik ki", nemcsak ezen egyházi törvény célja folytán, hanem éppen a felebbező által hivatkozott állami adótörvények imént idézett rendelkezései folytán sem magyarázható másként, mint hogy az állami egyenes adó azon alap, amely után a törvényben megállapított 10 százalék kulcs kiszabandó, de e kiszabás független attól, hogy az állami egyenes adó fizetése tényleg terheli-e az adófizetőt, avagy pedig az alól ideiglenesen mentes. Altalános jogszabály az is, hogy minden kedvezmény, mentesség megszorítólag értelmezendő. E megszorító értelmezésre jelen esetben szükség sincs, mert a törvény a „csak" kifejezést használván és kimondván azt, hogy a mentesség csak az állami házadóra és ezenfelül legfeljebb a községi pótadóra terjed ki, egyéb adóra a mentességet kiterjeszteni nem lehet. Mindezek folytán a fellebbezés az állami adótörvények szerint is alaptalan. — Ismételten leszögezi az egyházmegyei bíróság, hogy csupán a közmegnyugvás céljából foglalkozott az állami adótörvények idézésével és magyarázatával, mert az egyházi adó és az adószabályok megállapítása az egyház autonóm joga és a kérdés elbírálásánál csak az országos református zsinat által alkotott törvénycikk lehet irányadó,