A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 5 — Ha Te nem vigyázol őrködő szemeiddel anyaszentegyházunkra : hiába vigyáznak a mi szemeink! Ha Te nem küldesz erőt, fényt, melengető napsugarat: nem kél ki a vetés, de elhal a barázdák mélyén — feltámadás nélkül — az elszórt mag. Zöldelő fű bársonya, zsendülő kalász hullámzó tengere helyén kopár pusztaság, halotti táj terül.,. Ha Te nem adsz erőt a gyarló emberi ajakról elhangzó szóba, igébe: pusztában elhaló szózattá lesz, melyre nem kél víszhang sohasem!.., De ha Te odaállasz a fáradozó, verejtékező munkás mellé, — testi és lelki munkamezőn egyképen, — csodálatos erő tölti meg a lankadó izmokat s futunk és nem fáradunk el, járunk és nem lankadunk meg, sőt miként a sasmadár fiai: fennen, magasságban szárnyalunk, hitünk, bizodalmunk szárnyain. Te Veled, a Te áldott, szent segedelmeddel épül a ház is, a Te házad, az Urnák háza; — így szépül az napról-napra, plántái virágozva így nőnek!... Ha Te őrkődő szemeidet nyitva tartod házunk, hazánk, egyházunk felett: bátorságban fekhetünk s kelhetünk fel, mert szárnyaid árnyékában semmi veszedelem nem érhet bennünket! Ha Te megnyitod egeidet s áldást hintesz alá munkáinkra : vidám aratás éneke kél a sirva elhintett magvak nyomán s áldás, boldogság, siker koronázza a testi és lelki munkamező emberét!. .. Áldj meg azért bennünket is, óh mi édes Atyánk, kik a lelki munkamezőknek munkásai, a Te anyaszentegyházadnak építői vagyunk, mert erre hívtál el, erre méltóztattál bennünket, gyarló, méltatlan szolgáidat, Áldj meg erővel, igyekezettel, lankadást nem ismerő buzgósággal, hogy ügy fussunk az elénk kitűzött célért: a Te országod terjesztése és felvirágoztatásáért, hogy amikor majd a Te szent fiad, a pásztorok fejedelme, a lelkeknek királya eljő végezetre, megítélni mindeneket, jó és hív szolgáknak találjon bennünket s méltóztasson a Te szent szined látására, holott atyai kezeidből elvehessük az örök életnek ama hervadhatatlan koronáját, amelyet Te, édes Atyánk, az igaz küzdők számára egeidben tartogatsz! Áldj meg bennünket, óh mennyei édes Atyánk, a Tebenned és a Te szent fiadban való örök, olthatatlan hittel, biza-