A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

- 10 jRészemről nem vagyok híve a ma oly gyakori jubileumi ünnepléseknek, amelyek érdemként állítják a világ elé a jól teljesített kötelességet, mert minden becsületes, tiszta érzésű kálvinista embernek azt kell vallani, hogy amit ránk rótt egyházunk, azt kötelességünk minden erőnkkel szolgálva teljesíteni, Mégis azt hiszem, helyénvaló, ha megkülönböztetést teszünk a kötelességek mikénti teljesítésében, mert ez csak serkentés lehet, ha a kötelesség hű teljesítése elismertetik és búzdítás azoknak, akik még nem jutottak el hivatásuk hasonló mérföldkövéhez, amelyen alkalom nyílnék munkásságuk elismerésére. Itt a csurgói reálgimnáziumban van most egy ilyen mérföldjelző alkalom. Huszonöt éve annak, hogy a tanári pályára lépett ennek a reálgimnáziumnak az igazgatója, dr. Bene Kálmán, (Éljenzés.) Amikor mi őt, mint tanárt megnyertük, teljes bizalommal tekintettünk az ő jövendő munkássága elé. Itteni működése, kiváltképen igazgatói működése meggyőzött arról, hogy ez a bizalom, melyben őt megválasztása alkalmából részesítettük, nem volt hiábavaló, nem volt ok nélkül előlegezve. Ha visszapillantást vetünk a reálgimnázium múltjára, amelyre mindnyájan büszkék vagyunk és amelyet erősségünknek, várunknak tartunk itt a határszélen, akkor mindannyiunknak meg kell állapítanunk, hogy ennek a gimnáziumnak a presztízse óriási mértékben növekedett, az erkölcsi értéke, a nivója a lehető legmagasabb piedesztálra emelkedett. Mindannyian elismerjük azt, hogy ebből a munkából Dr. Bene Kálmán reálgímnáziumí igazgató végezte az oroszlánrészt. (Éljenzés.) Indítványozom, méltóztassék megengedni, hogy őnéki is mindannyiunk szeretetét, tiszteletét, további bizalmát tolmácsolva, közgyűlésünk jegyzőkönyvében az ő hűséges, lelkiismeretes, sikeres kötelességteljesítése megörökíttessék. (Éljenzés.) Sajnos, a most elmondott örvendetes eseményeken kivül mindannyiunknak, elsősorban az én nagyon érzékeny szivemet, fájdalmasan érintő eseményeknek is tanúi voltunk. Amikor a pénzügyi helyzet kihatását érzik közületek és javadalmasok, valamint magánvagyonnal rendelkezők egyforma súllyal és erővel, meg kell emlékezni arról a sajnos körülményről, hogy az államsegély, amelyhez nekünk törvényadta jogunk van, évrőlévre nagyobb mértékben restringáltatik és a ma élvezett mértéke e segélyeknek immár a minimális. Magunkra hagyatva ver-