A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

ez az ülésszak alkotta meg végleg az uj liturgiális szabálya rendeletet, amely 1931. január elsején fog remélhetőleg minden nagyobb zökkenés nélkül életbe lépni. Még az egyházi adózás, az országos közalap és a lelkészi nyugdíja-intézmény ügye vár megoldásra. Ezek közül két tárgy itt van előttünk megvitatás végett és teljes mértékben bizhatunk a zsinat bölcsességében, hogy a jövő tavaszi ülésszakon ezeket is megoldva, egyházunk szervezetét, működési képességét és existenciális lehetőségeit törvénnyel biztosítva, lehetővé fogja tenni, hogy tovább dolgozhassunk és fejlődhessünk. örvendetes eseményként kell megállapítani azt is, hogy a borzalmas viharok után, melyek átvonultak felettünk, mintha már kezdene nyugvó pontra jutni feldúlt egyházi életünk. Bizonyos áldozatkészség és ezzel kapcsolatban a hit erősödése mutatkozott az utóbbi időben híveink részéről s már-már a kormány segítése is kezdett javuló tendenciát mutatni. De szomorú tényként reá kell mutatnom arra is, hogy a világon mindenütt tapasztalható nagy válsága a közgazdasági helyzetnek, mely nálunk szűk hazánkban még az átkos Trianon előtt előre látható volt, következményeivel is hatványoztatott, ismét az elégedetlenség és a türelmetlenség erősödésére vezetett. Mert hisz ezek a kétségbeejtő gazdasági viszonyok nemcsak egyházközségeinknek okoznak óriási bajokat, hanem a javadalmasok existenciális érdekeit is nagy mértékben érintik, mert hisz óriási baj az, hogy ezek hatása alatt az állam kormánya az államsegélyeket kénytelen volt még kisebb mértékre leszorítani s kénytelen volt iskoláink és gimnáziumunk fizetéskiegészílési százalékát lecsökkenteni. Ezeken a nehézségeken minden áldozattal segítenünk kell 1 Én nem vagyok hivatott arra, hogy kritikát gyakoroljak Európa politikája felett, de úgy érzem, hogy fel kell tárnom magyar kálvinista lelkem aggodalmait s ezt teszem akkor, amikor ezeket a vészes jelenségeket annak a romboló törekvésnek az eredménye gyanánt fogom fel, amely egy maroknyi, a hittől és az Istentől eltávolodott rablóbandának az uralmát akarja folytonos propagandájával diadalra juttatni, le akarja taszítani az Istent trónjáról, minden emberi szentségnek, a hitnek, a vallásnak, a családi szentélynek, a magánvagyon rendszerének felforgatásával I Nem a mi hivatásunk, hogy felnyissuk elvakult szemét Európa diplomatáinak, de igen is hivatásunk az, hogy reá mutassunk,