A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

- 5 szolgáidnak seregére, kiknek lelkében ez órában egy édes, biztató reménység s fölemelő, boldogító hit bontogatja fényes szárnyait, hogy Te, ki annyiszor meghallgattad országod épílésén munkálkodó gyermekeidnek alázatos esedezését, most sem vonod meg tőlük kegyelmedet, ki örök jóság, örök szeretet vagy ! Hisz' a nagy mindenség, hatalmas kezednek bámulandó remeke, mit egyetlen szóddal hoztál elő a semmiség éjjeléből: örök szereteted tanúbizonysága! A fényes nap, az ezüstös hold, a ragyogó csillagok miriádjai, mik tündöklő fényükkel dicsérnek Téged : jóságodról, szerelmedről zengenek éneket! A parányi porszem és a magas kőszál, a piciny fűszál és az erős tölgy, az ég és a föld, a magasság és mélység: mindmind örök jóságodnak beszélő tanúi. De minden teremtményeid közt, miket alkottál s annyi évezreden át bölcs gondviseléseddel fenntartasz : mi emberek, a por gyermekei vagyunk szereleted legfőbb tárgyai; rajtunk dicsőült meg legjobban örök jóságod, atyai szerelmed. Óh mert nékünk nemcsak földi mulandó hazát rendeltél lakóhelyül, de gondoskodott véghetetlen kegyelmed egy szebb, boldogabb, egy romolhatatlan világról, hová mindazoknak utat nyitottál, akik Tebenned s a Te szent fiadban, az Ür jézus Krisztusban hisznek és jót cselekszenek! Kezednek művei, az ég és a föld, mind elmúlnak, mint a ruha megavulnak és összehajtogatod őket mint egy palástot: de Te Uram megmaradsz mind örökkön-örökké és a Te beszéded nemzetségről-nemzetségre ! E Te örökké megmaradó beszédednek hirdetői, igéden épített anyaszentegyházadnak munkásai vagyunk mi, akik most itt egybegyülekeztünk! ]ó atyánk! országod terjedését kívánjuk munkálni, Neved nagy dicsőségét óhajtjuk szolgálni minden erőnkkel és igyekezetünkkel. Azt szeretnők, ha a hitetlenség, sivár közönyösség kietlen pusztaságain vizek fakadoznának, a megujult élet vizei s az emberi lelkek elhagyatott, szomorú pariagain rózsák nőnének, virágok fakadnának: az igaz boldogság, a Tebenned való öröm virágai! Jól tudjuk, hogy mibennünk csak az igyekezet van meg, de Tőled jő annak megáldása! Mibennünk legtöbbször csak az akarat