A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

A Gróf Bethlen Margit Nőnevelő Intézet 1929|30. iskolai évéről szóló igazgatói jelentés. Mikor gyermekcipőkben, kicsit bizonytalan léptekkel csetlik— botlik az ember, olyan vágyó pillantásokat vet egy-egy nagyosabban szabott cipőre, mintha a lépések biztosságát nem is a láb, hanem a cipők kormányoznák. Örök emberi tévhit a megjavulás minden reménye nélkül, mert igy volt a múltban s a jelenről nem is szólva, alig hiszem, hogy a jövő sokat változtatna ezen a balhiedelmen. Mi is intézetünkben a második évet efféle érzések közt indítottuk: kaján örömmel pislogattunk a sutba dobott gyermekcipőkre és nagyos önérzettel lépkedtünk a szeptember még mindig nyarat mutató melegében egy új 10 hónap reménységtől zöldelő útjára. Zenetanárnőnk, a kipróbált régi tanerő, Kovács Margit és az oktató nevelőnő, Erdélyi Katalin a nyelv és matematikai tudás teljes fegyverzetében áll a küzdőtéren a tudomány-szomjazó, immár teljes létszámot számláló 20 gyermekünk között. Megfejthetetlen rejtélye az életnek, hogy amikor ilyen összességben gyönyörű perspektívákkal elhelyezkedtünk Fortuna szekerén szeptember első napjaiban, miért kellett nekünk december 9-én egy akkora kátyúba esnünk, melynek zökkenését, amint így visszapillantok, még ma is érzem?! Kovács Margit súlyosan megbetegedve és ugyanakkor Erdélyi Katalin édesanyja végzetesnek látszó betegsége miatt sürgősen hazaszólítva december 9-én délután együtt hagyták el az intézetet beláthatatlan időre. Isten különös kegyelméből a gyermekek lelkinyugalmát sikerült e nagy zökkenőn átvezetni, ami annál inkább is fontos és kívánatos volt, mert szépen indult fanulmányi előmenetelük fél évi eredménye s ezt megelőző tanári konferencia már nagyon homloktérben állt. A leányliceum igazgatója, dr. Biró Lajos el nem felejthető hálára kötelezte intézetünket e súlyos megpróbáltatásban, mert december 10-én már segítségünkre küldte egyik