A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

kultusztárca összköltségvetési dotációjából kénytelen volt levonásokat eszközölni, mégis távol áll tőle az a szándék, mintha az eszközölt levonások a költségvetésnek a csurgói internátusra vonatkozó részét érintenék. Azt hiszem, méltóztatnak ebből látni hogy egy lépés a cél felé már történt. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy a mai viszonyok között az egyházmegye beléletével közelebbről ne foglalkozzam. Célom, hogy röviden áttekintve az eseményeket az általános hitéletről beszéljek és rámutassak azon eredményekre és kilátásokra, amelyeket, ha minden erőnket megfeszítjük, lehetetlen, hogy el ne érjünk. Azt hiszem, Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés, hogy mindnyájan nagy sajnálkozással látjuk Európa feldúlt helyzetét, mely puskaporos toronyhoz hasonló, s csak egy szikrára vár, hogy hatalmas detonációval temessen el egy régi világot. Erezzük a nagy elnyomottságot, amelyben fetreng a mi 14 vármegyéből álló csonka hazánk és amelyben küzd létéért a mi egyházunk. És ha keresem az okokat, mi idézte elő ezt a borzalmas helyzetet, dacára hogy a világháború megindulása alkalmával a népek önrendelkezési jogára hivatkoztak és a békekötéseknél a nagyhatalmak mindig a szabadságjogokat hangoztatták, akkor meg kell állapítani, hogy annak oka az, amit Jeremiás próféta ir a 17. rész 5—8. versében: .Átkozott az a férfi, aki emberben bizik és testbe helyezi erejét, az lirtól pedig eltávozott az ő szive. Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, aki Istenben bizik és akinek bizodalma az Ur, Mert olyanná lesz, mint a viz mellé ültetett fa, mely a folyó felé bocsátja gyökereit és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad, és a száraz esztendőben sem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik." Én azt látom, hogy a hosszabb idő óta megindult aknamunkák eredményeként a világháború kezdetétől fogva ennek az Isten fölé helyezkedni törekvő emberi akarásnak a tanúi vagyunk. Amikor az emberi civilizáció arra a fokra emelkedett, hogy a természeti erőket a maga hatalma alá tudja hajtani, nem bizik többé az Urban, hanem csupán önmagában az emberben bizik. Ezért vagyunk átkozottak, mert átkozott ez a nemzedék, amely a