A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

52 Sándornét, egyházmegyénk esperesének nejét, kérte fel a kerületbeli lelkésznék körében az országos szervezettel kapcsolatban indított egyházmentő munkáknak vezetésére, közelebbről a szervezésnek, az egyházmegyei papnék tömörítésével, kiépítésére és a szövetségi eszmék és célok propagálására. Halka Sándorné nagytiszteletü asszony a megbízatást, a missziói bizottságokon keresztül az egyházkerület és a megyék támogatásának reményében, mindenek felett az Isten kegyelmében bízva vállalta és a szervezés munkáját a B. R. E. tavaszi gyűlésekor megkezdvén, most pedig egyházmegyénk közgyűlése idejére folytatván, odáig munkálkodott, hogy a kerületi mozgalom első állomásaként I. konferenciára hívhatta egybe egyházmegyénk papnéit. Egyházmegyénk örömmel üdvözli Halka Sándorné nagytiszteletü asszonyt a kerületi lelkésznék egyházépítő szervezkedésének terén vezetői szerepében. Püspök urunk reá eső bizalmához társul az egyházmegyénk osztatlan bizalma is. A kitüntetés b,-somogyi gyülekezeteinknek, ezekben lelkipásztoroknak és tiszteletes asszonyoknak, lelkészi és világi rendünk minden rétegének is — megtiszteltetés. A kegyelmes Isten nyújtsa az ő karjának védelmét a nagytiszteletü Asszonynak és az evangelium zászlója alá sereglő lelkésznék táborának, hogy forró imádságaikért, csendes, de kitartó küzdelmükért legyen az Ur irgalmas viharok vészébe sodort gyülekezeteinknek. Sokat vár küzdő egyházunk el-elboruló lelke a papnék szövetségi mozgalmának a világban eláradott bűn ellen indított harcától. Gyönyörűséges missziót fognak a papnék betölteni, ha önmagukat a világ kísértéseitől megszabadíthatják s mint a Krisztusnak igáját áldozatos szívvel felvevő szelid és alázatos szolgálóleányok, városok és faluk új nagyasszonyaiként indulnak el a hullámok közül megmenteni a pusztuló magyar népet. „Magyar nőnek lenni — nagy és szép gondolat!" mondja a költő. Magyar ref, lelkésznének lenni: váljon a lelkekben a legeszményibb hivatásérzéssé! — Hiszünk benne,