A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

— Vili nagygyűlések, hogy a lelkészek tömeges megjelenése miatt otthon az istentisztelet ellátása hiányt ne szenvedjen. A harmadik kiemelkedő mozzanat egyet, egyházunk kebelében a f. é. május 8-án megnyílt orsz. zsinat ülésezése, melynek tárgya az egyh. törvények módosítása ügyében készített javaslatok megvitatása s azok feletti határozathozatal volt. Két törvényjavaslat tárgyaltatott le teljesen, u. m, a törvénykezésről szóló V, t. c. az egyh. fegyelemmel kapcsolatban, s a közoktatásról szóló VI. t. c. Az utóbbi törvényjavaslat tárgyalásánál legnagyobb vitára adott alkalmat a tanárok és tanítók házasságkötésének kérdése. A bizottság azon javaslatával szemben, mely szerint az eddigi törvény szövege helyett, hogy t. i. a tanárok és tanítók csak ref. és ág. ev. nőt vehetnek el, egyedül az köttessék ki, hogy az illetők tartoznak előnyünkre reverzálist kötni és gyermekeiket ref. vallásban neveltetni (tehát bármely vallású nőt is elvehetnek, akik követhetik azután is a maguk vallását): a zsinat a jelenlegi törvény szövegét tartotta meg. A felekezeti jogakadémiák megszüntetését illetőleg az a vélemény alakult ki, hogy a ref. jogakadémiákat nem kell feladni, hanem csak szüneteltetni kell a kedvezőbb idők elérkeztéig. Addig is jogot tanuló ref. ifjuságunk vallásos nevelése érdekében az egyetemek mellé internátusokat kell felállítani. — Elfogadtatott a közép- és népiskolai szakfelügyelői állások megszervezésére vonatkozó javaslat is. — Kimondatott továbbá, hogy ahol a tanító énekvezéri és orgonista teendőket is végez, ott az ezekért járó dijakról a tanítói dijlevéltől teljesen különálló kántori dijlevél is állítandó ki. A törvénykezési törv. cikknél fontos a zsinat azon határozata, mellyel törvénybe iktatta az evangéliumok és a Heidelbergi Káté mindazon helyeire való hivatkozást, melyek az egyházfegyelemre s a kulcsok hatalmára vonatkoznak, helyt adván ezáltal az evangéliumi és hitvallásos szempontoknak. Az egyh. fegyelem kérdése, különösen az excommunicatióra vonatkozó rész, szintén nagy vitát idézett elő: a zsinat végül ugy határozott, hogy az excommunicato helyett, mint fegyelmi büntetés, az I. t. c. 108. § ában megjelölt összes jogoktól való megfosztatás legyen, a templombajárás, a gyermekek megkeresztelése s iskoláinkba való járatása kivételével.