A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

- IV — Külpolitikai helyzetünk kedvezőbb és szilárdabb lett a velünk rokonszenvező, megértő olasz nemzettel való baráti kapcsolat megteremtése révén s annak a kiváló, lelkes, igazi keresztyéni érzésektől telitett nagy angol férfiúnak: lord Rothermerenek s fiának, Esmond Harmsworth lordnak szegény, letiport csonka hazánk érdekében — az egész világ ítélőszéke előtt kifejtett páratlan nemességü, a szegények s üldözöttek javára tett fejedelmi adományokkal tetézett — agitációja folytán. A jobb jövőbe vetett reményt, a bizakodó hangulatot — fájdalom — meg-megtöri egy-egy jajkiáltás, egy-egy fájó sikoltás, mely az elszakított területeken élő s agyonsanyargatott honfitársaink lelkéből tör elő s kér igazságos ítéletet a népek nagy tanácsánál, s ha ott meghallgatásra nem talál, — sajnos, a legtöbb esetben nem, — akkor az igazságos és bűnt bűntető Isten itélőszékénél. Nehéz helyzetükben, szomorú sorsukban honfitársi részvétünk kiséri őket, a hitükért és magyarságukért üldözött véreinket s az a reménységünk, hogy eltiport helyzetük nem tarthat soká, mert a világ fennállása óta ugy a világtörténelemben, mint édes hazánk történetében sokszor megtapasztalt vigasztaló igazság az, hogy: .Van még birő a felhők felett, sújt a villámos Ég!" Egyetemes református egyházunk ezenközben — ugy, mint a múltban mindenkor — híven és becsülettel töltötte be magasztos hivatását, őseitől örökölt szent örökségét: a vallás-erkölcsi élet nemesítését, fejlesztését, a hamisítatlan krisztusi tanok, az evangélium szellemében, — kapcsolatban a hazaszeretet nemes érzelmének ápolásával. Sajnos, anyagi erőink elégtelensége sokszor meggátolta feladatát ugy tölthetni be, amint azt óhajtotta — s megfelelő anyagi eszközök birtokában tehette volna. Közintézményeink, főiskoláink stb,, melyek az elődök áldozatkészsége, buzgó támogatása folytán a háború előtt jelentékeny anyagi bázis felett rendelkeztek: a világháború alatt a hazafiúi kötelesség parancsszavára úgyszólván összes értékeiket, alapjaikat, tőkéiket hadikölcsönbe fektetvén, most vagy alig képesek funkcionálni, vagy pedig a hivek, az egyháztagok fokozott mérvben igénybe vett áldozatkészségére, gyakran erejüket meghaladó megadóztatására kénytelenek támaszkodni, hogy fennállhassanak s missziójukat betölthessék.