A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

— XXVII — figyelmeztettük az illetőket, hogy a vállalt terhektől a kitéréssel sem menekülhetnek, mert azt akkor is meg kell fizetniök s a kitéréssel minden jogaikat elvesztik. Eredménytelen maradt minden jó igyekezet, mert 9-en másodízben is kitérésre jelentkeztek. Az egyházlátogatások során többféle panasz is merült fel, különösen a tan. nyugdíjjárulék nagy összege miatt, mely gyülekezeteink közel 40 —50 százalékában rendezetlen. Legtöbb helyen a községi képviselőtestületek átvállalták e terheket még régebben. A gyülekezetek ennek folytán saját költségvetésükben nem vették fel e szükségletet és csak amikor a kultuszminisztérium számfejtő osztályától jöttek a több évi hátralékkimutatások és végrehajtás kilátásba helyezése nem fizetés esetén: akkor derült ki, hogy a községek az átvállalt kötelezettséget nem teljesítették és igy se az egyház, se a község nem rendezte a dolgot. A községek azt hozzák fel okul, hogy az 50 százalékos pótadóból nem kerül ki ez az összeg, több pótadó meg nem vethető ki; ahol beállították a költségvetésbe, a számvevőségek törölték stb. Az átvállalásra vonatkozó képviselőtestületi határozat még mindig fennáll, ellenkező határozat a legtöbb helyen nem hozatott s igy a gyülekezetek még mindig a községektől várják — és pedig joggal — az ügy rendezését. Leghelyesebben jártak el azok a gyülekezetek, ahol a politikai község hozzájárulása után az esedékes összegeket átutaltatták az egyház pénztárába s igy közvetlen maga az egyház rendezte e tartozásokat. Az egyházlátogatás folyamán összegyűjtöttem az erre vonatkozó panaszokat s megkerestem Alispán ur őméltóságát, hasson oda, hogy a községek költségvetéseiből e tételek ne töröltessenek, illetve ahol az átvállalás megtörtént, ott tegyenek eleget a községek vállalt kötelezettségüknek s ne állítsák az egyházakat lehetetlen helyzet elé, annyival is inkább, mert az egyházak költségvetésileg nem gondoskodtak — ép a megajánlás folytán — a szükséglet fedezéséről. Hivatkoztam a közismert miniszteri leiratra, mely egyenesen felhívja a politikai községeket, hogy a felekezeti iskolákat segélyezzék, e ponton is, mert ha a felekezeti iskola az illető hitfelekezet anyagi erőinek elégtelensége miatt nem volna fenntartható: a község lenne kötelezve iskola felállítására, ami sokkal nagyobb terhet jelentene, mint á jelzett se-