A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

- 35 — titka, ahol

1 az igazság a hit és szeretet lelkével gazdagítja meg a leükeket-fogó hálót! Ha a tagadás szelleme ésl a világhoz alkalmazkodás mesterkedése kormányozza az egyházat, nem fog partot érni; tüze, kenyere, hala annak a halásznak van, aki horgát a hitnek tavába ereszti és a szeretet törvényét jól betöltve bölcsen követi a királyi parancsot: Legeltesd az én juhaimat! Testvéreim! ha mindenben igazat adok is az Egyesület lelkészi elnöke vezér előadásában használt ama kijelentésének, hogy a part, amely félé kormányozni akarjuk ennek a niagymultú egyházmegyének a hajóját, messze van: mégis az események sorozatában az őrálló nyugodt szemlélésével állapíthatom meg, hogy ez a mostani konferencia, amelv eil'ső a maga nemében, itt, Somogyország közepében, jelentős, szinte mondhatnám, históriai sji'dyú dátum az egyházmegye történetében. Jelentőssé tesizi az a tény, hogy egy komoly rdf'ormá

tus missziói harc megindítása, illetve folytatása céljából eljöttek a gyülekezetek presbiterei is, ajkak erős karjaikat nyújtatták itt a lélkipásiztoTOiknak a régi szent szövetség meglazult kapcsainak helyreállítására. Amidőn a mai találkozás örömeiért első sorban a megtartó Istennek mondok hálát, megköszönöm a Belsősomogyi Református Egyesület nevében az egyházközségek képviselőinek is slzívböi jövő, forró szeretet t eli lelkes megjelenésüket ós kiváltképpen az előadó presbiterek bizonyságtételeit, amelyekből mi, lelkipásztorok vigasztalást, erőt, bizodalmat: és bátorságot merítünk, aiz erkölcsi élet pusztájában, a közöny, a kishitűség, és enyészet homokjával félig éltemetett gyülekezetek kiásásához. A munka, amit elkezdettünk, nehéz, ihiszien élletkhiaillál harca az a Krisztus világosságra rendelt egyházáért és a benne összegyűjtött: nép boldogságáért:, de elviselhető lesz minden megpróbáltatás,, ha legelső munkatársaink, a presbiterek, egyesülnek velünk a küzdelemben.