A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

— 30 — csüggedést nem isimerő kitartással kell munkálkodnunk, — akkor beteljesedik rajtunk mindennapi imádságunkban] foglalt ama kérésünk: Mi Atyánk, jöjjön' el a te országod! ... Ezekről óhajtottam röviden szólani. Ezek után őszinte köszönetet mondok a tisztelt közgyűlésinek a szíves türelemért és mind azért, hogy az én igénytelten személyem által tartott rövid előadást meghallgatni szíves volt, Végezetre azt kívánom:, az Istennek áldása és kegyelme legyen mindnyájunkon és vezéreljen bennünket földi életünkben mindenkor a vallásosságnak igaz utain. hogy földi életünk után elnyerhessük amaz örökké tartó teljes boldogságot! Csököly. Garzó János, presbiter. Ambrus János alsósegesdi presbiternek a presbiteri konferencián tartott beszéde. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az én feladatom az. hogy arról beszéljek, miképen segítheti a presbiter lelkészét az egyház építésében? Mielőtt erről a kérdésről szólanék s igyekezném előtárni lelkemnek ide vonatkozó megfigyeléseit, gondolatait, a magam igénytelenségével, de egyházamat szerető s annak jövőjéért féltékenyen aggódó léitekkel, — mindenek előtt meg kell' állapítanom azt a mindenki által nagyon, jól ismert tényt, hogy különösen a háború és a forradalmuk óta a hitélet nagyon ellianyhulíi, az emberek hidegen, közönyösen viselik magukat az egyházi élettel

1 s annak ügyeivel szemben s ha épen nem fordultak is el még tőle, de mégis csak tehernek, gondnak tartják az egyházhoz való tartozást. A mai idők embere elfelejtkezett

1 arról, hogy a mi ős-