A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

— 28 — Garzó János csökölyi presbiternek a presbiteri konferencián tartott beszéde. Mélyen tisztelt közgyűlés! Miután az. Isteni gondviselés megengedte azt, hogy ennek a mai lélekemelő, szép ünnepélynek egy része befejeződött, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy én is, mint a csökölyi ref. gyülekezet egyik presbitere felemelhessem szavamat és röviden szólhassak arról: miüyien volt az én gyülekiez etemben az egyházi élet ezelőtt négy évtizeddel, az ón gyermekkoromban, — milyen a jelen időben — és milyennek óhajtanám látni a jövőben? Valójában jóleső érzéssel gondotok vissza az én gyermekkort) innak idejére, amikor az ént gyülekezetemben az egyházi élet a maga teljes tisztaságában ragyogott; — az igazi vallásosság, a vallás iránti tisztelet, az Isteni féllelem, az erkölcsösség, az egyházhoz való ragaszkodás, a megelégedés, az egyetértés, a jó és nemes célokért való lelkesedés és áldozatkészség: ezek a magasztos erények lakoztak az emberi szívekben és boldogították azokat. Isteni tiszteletet: nemcsak a templomokban tartottak, hanem a családi körben is énekléssel és imádkozással dicsőítették a minden jók adóját. Ezek a családi Isteni tiszteletek akkor bontakoztak ki a magul teljességében, amikor Krisztus Urunk születésének magasztos ünnepéhez készültek, amikor a kicsiny gyermekek is háznól-házra járva énekléssel és imádkozással, mintegy örömujongva jelezték a szent karácsony ünnepének közeledését; mely alkalommal -a szegényekről valló megemlékezés nagy mértékben megnyilvánult! Ilyen volt az: én gyülekezetemben az egyházi élet az én gyermekkoromnak idejében. És milyen a mai időben? Sajnos, a megváltozott viszonyok, a világháború, a forradalmak, a kommunizmus nagy részben kiölték az emberi szívekből a magasztos erényeket. Ma az én gyülekezetemben is nagy részbeni, a vallás