A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december

— 23 — bíznak az Ur Istenben, nagy hiedelemmel, azok nem vesznek el

1, semminemű vesZiedelembeni! . . . Ne vessz. el tehát te sem, mákor élhetsz! ... Ö gazdag lévén, mindenét neked adta és szegénnyé tett érted, hogy az ő szegénysége által meggazdagodnál (II. Kor. v. VIII:9); ha tehát csak egy kis mustármagnyi hála van szívedben: ne légy megízetleniült só s ne légy véka alá rejtett világosság! Hanem minit Jeruzsálemben az első pünkösd ajkaimával az a 3000 megtért és megkeresztelkedett, mind uj életét, uj szívet vitt haza családjába, (falujába, úgy menjetek ti is haza azzal a «zent elhatározással, hogy mint azok az első tanítványok, ti is minden erőtökkel arra törekesztek, hogy e sok részben, Istenitől elfordult világban, csak a ti szűkebb körötökben is, mikor találkoztok olyanokkal, akik inkább szeretik a kocsmát, mint az Isten házát, inkább a kártyát;, mint a bibliát, s inkább szeretnek káromkodni, mini imádkozni: jó példátokkal a gonosznak ösvényéről a jó útrai, Jézus zászlaja alá vezérelni igyekeztek, melynek elérésére cselekedje veletek a kcgyelmesl Isten, hogy legyetek a föld sava, legyetek a világ világossága s mindenkor úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsétek a ti mennyei Atyátokat. Ámen. Gsököly. Boszncii Sándor, reif, lelkész. Utó-ima. Isten, kit Atyánknak ismerünk és vallunk a Jézus Krisztusban! Tied szívünk minden hálás dobbanása azért a nagy jóságért és szeretetért, mellyel körülveszel bennünket. Igédnek forrásából merítettünk ma is vigasztalást, jóságos Istenünk! Tudjuk, hogy népedet magára nem hagyod, inert